Húzod a beledet az utcán,
Elverlek téged, de durván.
Véres nyomok előtted,
Valakit mégis lelőttek.
Figyel téged a karhatalom,
Csizmák nyoma az arcodon.
Érzed mégis: te vagy az úr,
Tőled mindenki megvadul.
Te mindenki fölött állsz,
Az álarc mögül senkit sem látsz.
Te mindenki fölött állsz,
Az álarc mögül senkit sem látsz.
Nem árthat neked senki,
Beszólni sem mer senki.
Ellened készül a felkelés,
Remeg a kezedben a véres kés.
Várom a mesét a tévében,
A maci köp egyet mérgében.
Most már pihenni kéne,
Leszállt az este a térre.
Másnap reggel új hang szól:
Nyugodtan többé nem alszol!
Kik eddig tőled féltek,
Most a nyakadra lépnek.
Te mindenki fölött állsz,
Az álarc mögül senkit sem látsz.
Te mindenki fölött állsz,
Az álarc mögül semmit sem látsz. |
