Nagy várakozásnak értünk ezzel a koncerttel a végére. Jópár év eltelt amióta utoljára élőben látattam a húsra éhes farkasfalkát. A 20:00-ra kiírt kezdés előtt már jóval a helyszínen voltunk és vártunk a bejutásra. Egészen eddig jó volt a helyzet csak az ajtóban lestoppoltak minket, hogy itt biza most Akela klippforgatás zajlik és nem mehetünk be. Szomorúan vettük ezt tudmásul és bánatunkat gumicukorba folytottuk. Aztán amikor már bejutottunk egy cseppet megnyugodhattunk, ma sem visznek el minket a vércickányok. A színapod pedig a DNS zenekar tombolt, a színpad előtt pedig pár lelkes és az ittasság kezdeti jeleit mutató fiatalameber és hölgy rázta a fejét. Nyugodtan kortyolgattuk megérdemelt söreinket, a srácok pedig egész jó zenét csináltak ehhez a tevékenységhez. Bár bennem még nem indították meg a bulihangulatot.

A következő banda a Power volt. Ők soraik közt tudhatják a Demonlordos Világi Zoltánt is. A setlist 3 kivétellel feldolgozásszámokból állt, mint pl Holy Diver (Dio), Dr. Stein (Helloween), azonban a saját számok is egy kiforrott bandát mutatnak, kellő felkészültséggel, és zenei tudással. Külön érdekesség még hogy az énektémákat a dobos (Világi Zoli) prezentálja az amúgy sem épp light-os csépelés közepette. Miután lezúzták a jó egyórás blokkjukat következett az este főzenekara az Akela. A kezdésük nem volt épp korai: 23:00, ennek következtében a rajongók hadai már elég jócskán megittasodtak, illetve mindennemű tudás és kultúra utáni szomjukat elnyomták magukban. Mielőtt a húrokba csaptak volna Dózsa György korunkbeli megtestesítői, a szokásos hangolás folyt a közönségben. Csupa klasszikus hangzott fel a torkokból: Csak gyűjjön, Moslékosvödör. Szóval aki járt már Akela koncerten az tudja hogy lánykérés nem volt, sem pedig szerelemvallás.

Végül újra a húrok közé csaptak a farkasok. Szó szerint, mivel mindenkin egy-egy farkasjelmez volt. Hatásfokozás képp még a színpad bal oldalán a számok klippjei illetve hangulatos kis képecskék futottak. (végülis az is egy hangulat, hogy az erdőben magad alá hugyozol az ijedtségtől). A számok között csupa klasszikus hangzott fel, Nekik mondd, Feketebárány, Fáklyával a Pokolban. A közönség pedig irdatlan pogóval háláta ezt meg nekik. Aztán a színpadon előkerült a kürt amire minden alkalommal nagy szükség van. Majd Főnök tőle szokatlan józansággal elénekeltette a Csak az gyűjjön című klasszikust a közönséggel. A koncertek pozitívumaként megjegyezném hogy meglepően sok embert vonzott, akik hellyel-közzel még kultúráltak is voltak. A zenekarok is megadták a módját dolognak, például egy új Akelát láthatott aki ellátogatott a bulira. A színpadon nem volt piálás, részegeskedés csak maximális profi hozzáállás és élvezték a koncertet. Ami negatívum, legalábbis számomra az volt, hogy az eredeti tagok közül már csak Főnököt tudták soraik között. Mivel ez volt a 20. szülinapi bulijuk ezért az őstagok baromira szégyellhetik magukat hogy nem jöttek el legalább borozni egyet.

http://www.akela.hu