2011. április 22-én együtt tombolhattak az alternative, folk, és death metal szerelmesei a PeCsában a The Ugly World Tour követező turnéállomásán. Habár sokan panaszkodtak a magas jegyárakat illetően, és az új Children of Bodom korong, a Relentless, Reckless Forever is igencsak langyos fogadtatásban részesült, mégis szép számmal gyűltek össze a lelkes metálface-ek egy felejthetetlennek ígérkező koncertre.
A fénytechnika
A fénytechnikusok az elvárásoknak megfeleltek. A villódzások tökéletesen idomultak az egyes számok hangulatához, a ritmusok váltakozásaihoz.
A hangosítás
Tökéletesen eltalálni a megfelelő arányokat nem egyszerű. Ezen az estén sem volt hibátlanul megoldva, bár túl sok panaszra sem adtak okot a technikusok. Ha nagyon bele szeretnénk kötni (és ha már kritikát írunk, miért is ne), egy hangyatalpnyival több lehetett volna a szólógitár mind az Ensiferum, mind a COB alatt. De mindent egybevéve, igen jól összerakták a srácok.
A közönség
Egy Ensiferum-COB kombinációt a második sorból, a zúzda kellős közepéből végigtombolni nem volt egy életbiztosítás, ez előre várható volt. Különösen ha az ember lánya körül bulizó emberkék ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy szétmorzsoljanak minden kezük és könyökük ügyébe akadó lengőbordát avagy csípőcsontot, esetleg az egyszerűség kedvéért szimplán csak bepréselődjenek a kettő közé. S hiába magyaráz nékik az ember lánya, hogy az agresszorkodás révén valóban előrébb jutnak három centiméterrel, de ugyanakkor bele is fulladnak az ember lányának hajába, az ember lánya pedig az előtte állóéba, esengő szavai süket fülekre találnak. Ellenben ha beérné három centiméterrel hátrébb, ő is, az ember lánya is lélegzethez jutna viszonylag periodikusan, s így sokkalta élvezhetőbbé válna a koncert. Ugyanakkor egy metal koncerten ez a tömeg dolga, feladata, és a péntek esti közönség igencsak hálásnak és aktívnak mondható volt.
Machinae Supremacy
A Machinae Supremacy egy Magyarországon kevésbé ismert svéd alternative metal együttes, rögös útjukat a Spinefarm Records egyengeti. Elsőként ők léptek fel pénteken a nagyérdeműt hergelendő. Számunkra idegen ez a típusú zene, ennél fogva részletekbemenő, korrekt kritikát nem tudunk írni. Színvonalas show-t hoztak össze, élvezhető zenével, a közönséget kellőképpen be tudták melegíteni az este hátralevő részére.
Ensiferum
A viking/folk metal jeles finn képviselőit második fellépőkként tisztelhettük a világot jelentő deszkákon. Bár a The Ugly World Tour a Children of Bodom lemezbemutató turnéja gyanánt szolgál, mégis legalább annyi rajongó jött el az Ensiferum miatt, mint a Bodomért. Őket nem csak pólóik különböztették meg, hanem fekete arcfestésük, sőt, egy délceg fiatalembernél fölfedezni véltünk egy kürtöt is. A közönség szűkös sorai között eszeveszett zúzás vette kezdetét, a göndör szőkétől elkezdve a hosszú vörösön át a festett feketéig, minden típusú hajkoronát volt szerencsénk megkóstolni, s a megvadult tömegben különösen nagy hasznát vette az ember lánya az acélbetétes bakancsának. Ahogy az várható volt, fantasztikusan szóltak a srácok, s a közönség egy emberként énekelt, üvöltött, hörgött, skandált Petriékkel. A megszokott elemekkel díszítették a színpadot: Emmi szintetizátorát pajzs takarta, a színpad két oldalán viking harcos fekete-fehér portréja függött, s maguk a bandatagok is hagyományos arcfestésükben és sajátos szoknyáikban parádéztak. Külön dicséretet érdemel Sami Hinkka, aki groteszk grimaszaival és fintoraival, őszinte átélésével lepipál minden viking harcost. A koncert során természetesen felcsendültek olyan elmaradhatatlan slágereik, mint a Lai Lai Hei, Twilight Tavern vagy Iron (gyerekek, aki ott volt: TATTARARAAA, TATTARARAAA!!!). A koncert után Petri Lindroosnak és Markus Toivonennek nem derogált megjelenni az egyszerű ’pórnép’ között, és közvetlen stílusban, minden felvágás nélkül hagyták magukat megrohamozni rajongóik által egy-egy fotó, pár kedves szó, vagy aláírás kedvéért.
Children of Bodom
Az este főszereplői a finn melodeath metal együttes, a Bodom-tó gyermekei voltak. Sajátos díszítő elemek terén nekik sem kellett szégyenkezniük: megtépázott, összemocskolódott lepedők lobogtak bizarr zászlóként a stage fölött, a háttérben pedig egy óriási kép állt, mely egy ágas-bogas fát ábrázolt, rajta felakasztott holttestekkel, s persze mellette az elmaradhatatlan Kaszás ismegelevenedett rajta. A dekorációt a szürke és a fekete szín uralta. Alexi kiváló érzékkel tudta felpiszkálni közönségét, s ahogy azt megszokhattuk tőle, módfelett hevesen zúdította ránk szitokárjait (ha csak a fele igaz az általa elmondottaknak, bizony nagyon szégyelljük el magunkat barátaim). Wildchild ismét lenyűgözött mindenkit virtuóz gitárjátékával (igaz ami igaz, még mindig felettébb szokatlan kezeiben a pink-fekete szólógitár).
A frissebb számaik mellett voltak szívesek igazi Bodomot is játszani, s észrevehetően nagyobb lelkesedéssel fogadta a nagyérdemű a régebbi nótákat. A banda tartotta magát a nyilvánosságra hozott set listhez:
Not My Funeral Bodom Beach Terror Needled 24/7 Ugly Roundtrip to Hell and Back Follow The Reaper Living Deadbeat Children of Bodom Hate me! Blooddrunk Shovel Knockout Angels Don’t Kill In Your Face Downfall
(Encore) Was It Worth It? Hate Crew Deathroll – melyet a sok motherfucker szolgálatkészen üvöltött végig Alexi határozott, mérsékelten szívélyes felszólítására.
Összegzés
Az egészet összegezve, egy hihetetlenül jó koncertet hagytak ki, akik nem tudták tiszteletüket tenni a PeCsában. Hajzatunk jelentős részének búcsút intve, de egy káprázatos koncertélménnyel gazdagodva – pozitív mérleggel zártuk a hétvégét. Csak ne fájna így a nyakunk…
http://www.cobhc.com http://www.ensiferum.com http://www.machinaesupremacy.com http://www.concerto.hu
|