Két órával a koncert kezdése előtt már tömegek álltak a Budapest Sportaréna bejáratánál és pont mint egy futóversenyen megpróbáltak minél jobb induló poziciót kitúrni maguknak. Nem véletlen a sporthasonlat mert a kapuk nyitása után hatalmas üvöltéssel kezdetét vette a verseny melynek tétje nem volt más minthogy ki kerülhet a legközelebb az isteni Dave Gahanhez. Egy gyors kör a pólóárusoknál (elképesztőek az árak....), pár korsó életmentő sör beszerzése majd irány a dühöngő. Előzenekarként az angol Nitzer Ebb próbálja melegíteni a közönséget elég kevés eredménnyel. Lehet hogy jók a dalaik, lehet hogy van aki kedveli őket de az egy órás koncertjük alatt csak negyedig teltek meg a lelátók. Nem ők a fő látványosság, nem miattuk jöttünk el a koncertre ezért mikor integetve elköszöntek nem morzsolt senki könnycseppeket a szeme sarkából. Aki rájuk vágyik megnézheti őket másnap este a 300 személyes Mappa Clubban.

Elérkezett a Depeche Mode ideje, a roadok az utolsó igazításokat végezték a szinpadon és a tömeg elkezdett beözönleni. Hihetetlen mennyi rajongójuk van az idén 30 éves (!!!) fennállását ünneplő zenekarnak. A kilátogatók életkora is ez volt, rengeteg 20 év körüli fiatalt láttam és ami meglepő hogy 40 felett alig volt valaki. Amin nagyon mosolyogtam hogy az egyik lelátón elég sok kisgyerekes párt láttam akik járni sem tudó vagy ovodás kisgyerekekkel voltak, és ami még mókásabb (és nagyon szimpatikus megoldás) hogy a gyerekeken szép piros vagy rózsaszín zajvédő volt megelőzve a halláskárosodást. Lassan elsötétedtek a fények és felhangzott az In Chains kezdő taktusa. Innentől kezdve egy mély alámerülés volt az egész koncert. David Gahan hangja nagyon jól szólt, a hangosításra semmi panasz nem lehet, Martin Gore gitárjátéka lenyűgöző volt és Andrew Fletcher szintetizátorfutamai is vidáman bizsergették a hallószerveinket. Mindehhez hozzáadódott az a többezer ember akik zsúfolásig megtöltötték a lelátókat és a dühöngőt, és ezen felül nemcsak a refréneket hanem az összes dalt együtt énekelték a zenekarral. Ráadásul az összes "hello"-t és "Goood evening Budapest"-et percekig tartó tapssal és éljenzéssel köszöntek meg. Ráhangolódásról vagy összeszokásról egy pillanatig sem beszélhetünk a közönség szive az első pillanattól az utolsóig együtt dobbant a zenekarral.

Sok más zenekarnál melyek 10-20 éves évfordulós koncertet adnak bántani szokta a fülem hogy már nem ugyanúgy szólnak mint régen. Az összehasonlítás egyszerű mert csak elő kell venni a régi lemezeket és megnézni azon milyenek voltak. Itt adódik a kérdés, a Depeche Mode miért tudja megoldani azt hogy ugyanolyanok vagy még jobbak a koncerten előadott dalaik mint régen ? Miért nem hiáynzik belőlük a tűz és a lelkesedés ? Lehet azért mert ők a világ legjobb zenekara, és bárhol bárkinek példának lehet felhozni amit ezen a koncerten előadtak.

Iskolapélda volt a számok összeállítása is, a gyorsabb pörgősebb részek után lassabbak következtek, a Question of Time után jött a líraibb Precious, a World in my eyes után az Insight. Robbantak a petárdák az összes híresebb számukat hallhattuk, volt Policy of Truth, Enjoy the Silence, Never Let Me Down Again, Behind the Wheel, Personal Jesus. Összesen 20 számot kaptunk a 2 órás koncerten és bár éreztem patikamérlegen van kimérve mit kaphatok de ez csöppet sem volt bántó mert ami volt az merítés volt a legjavából csak egy ennél sokkal hosszabb koncerten tudnék még több számot összeválogatni. Egy DM koncert már átlépte azt a határt amikor "csak" koncertnek lehet minősíteni, ez valami más, valami sokkal emelkedettebb dolog. Itt valóban el lehet szakadni a hétköznapoktól és lecsupaszítva lelkünk együtt tombolni a többiekkel. Ez inkább életérzés vagy méginkább vallás mikor többezer hívő együtt mutatja be áldozatát a zene oltárán és ehhez a hátteret a Walking in My Shoes csodálatos dallamaiból szőtték. Talán ez az időtlenség adja azt hogy ilyen hosszú ideig fenn tudott maradni a DM, ezért van az hogy csöppet sem zavaró hogy félévvel ezelőtt már nálunk jártak és adtak egy majdnem ugyanilyen dalokból összeállított koncertet. Meg merem kockáztatni ha hat havonta eljönnének minden alkalommal telt ház lenne.

Van aki istenként imádja őket van aki csak szereti egy biztos, már 30 éve megkerülhetetlen mérföldkövei a világ zenei életének és ezt ma este a Sportarénában be is bizonyították. Hatalmas koncertet adtak és aki nem tudott eljönni még megnézheti miről maradt le a nemsokára megjelenő koncert DVD-n.

http://www.depechemode.com