Kissé akadozva és idegeskedve indult be a gépezet erre a napra, hiszen az elhamarkodott, kapkodós szervezés bizony felvitte a vérnyomásomat a koncert napját megelőző este. Ugyanis elterjedt a hír, hogy lőttek a bulinak. Szerencsére a Hammerworld gyors és rutinos közbeavatkozása megmentette a pusztulatzene-kedvelők lelki világát. Mondhat bárki bármit, azért most nagyot alakított a cég. Köszönjük Nekik! Miután rendeződtek a körülmények nem is kellett más csak egy kiadós BKV sztrájk, nehogy mégis jól érezzem magam. Áthidalva a tömegközlekedés nehézségeit is, azért csak sikerült eljutni Győrbe. A Red Rocket nevű hely biztosan nem ismeretlen már sok fémszívű vadmagyar számára, hiszen elég sok koncertnek adott már helyet, de ilyen nemzetközi rendezvény most került itt először a nagyérdemű elé. Akadtak is kételkedők, hogy vajon megállja-e a helyét egy ilyen volumenű bandáknál is. Lássuk mi lett az eredmény!

Elsőként a Sinate nevű Új-Zélandról érkezett banda csapott a húrok közé. Őszintén szólva velük még sosem találkoztam semmilyen formában, de abszolút meggyőző volt death/thrash metaljuk. Elég old-school show-t hoztak össze, amiért külön dicséret jár nekik. Főleg a gitáros - Matt Fawcett - játéka tetszett a legjobban. Egyébként a fene sem gondolta volna, hogy már tíz éve léteznek, pedig ez így van! Nagyobbik baj, hogy ez idő alatt kettő lemezre tellett, de vigye kánya, majd megismerkedem velük (Beyond Human 2005., Violent Ambitions 2006). A műsoruk alapján bátran merem ajánlani bárkinek, hogy kövesse példámat.

A Mastic Scum-ot nemigen kell bemutatnom a death/grind kedvelőknek, hiszen az 1992 óta betonozó osztrákok jónéhány kiadványt hoztak össze pályafutásuk során. Ami a legérdekesebb, hogy az első nagylemezük egy koncert album volt (Live 1996.)! Azért ez sem semmi! Amúgy a nem túl komplex, de annál ütősebb zenéjükre azonnal beindult a közönség. Nem csoda, mert nagyon állat, amit csinálnak. A frontember szerepét vitathatatlanul az énekes - Maggo Wenzel - töltötte be a mindvégig pörgős stílusával. Úgy véltem észrevenni, hogy a legújabb lemez (Dust 2009.) dalaira alapozott a csapat, ami nem véletlen, hiszen - szerintem - ez egy igazi death metal mestermű lett.

Az új album (Necropolis 2009) alapján sokan hanyatlani vélik az egyik, a szakma és a rajongók által is elismert metal brigádot, ami előtt értetlenül állok. Most láthatta minden kételkedő és fanyalgó, hogy a Vader sztorinak korán sincs vége és Peter nem az a beletörődős, feladós fajta zenész. Természetesen most is mint mindig ő vitte a hátán a bulit és okozott nekünk kellemes perceket, bár néha akkora volt a zúzda a küzdőtéren, hogy az már életveszély! Ez tetszett! Nekem kicsi csalódás volt, hogy nem láthattam Vogg mestert riffelgetés közben, mert neki fontosabb dolgai akadtak az újra lendületben levő Decapitated soraiban, de aki kisegítette a bandát ezen a turnén - Marek Pajak (Esqarial) - sem okozott csalódást. Viszont jó volt látni a műfaj másik nagy öregét, Reyash-t, aki nem kisebb nevű bandákban is megfordult, mint pl. az Incantation, Witchmaster, Profanum. Sajnos a szokásos egy óránál is kevesebbet játszottak, de lehet, hogy ez az előzenekarosdi átka. Mindenesetre nekem ők voltak az est fénypontja, bár ezzel a kijelentésemmel elfogultnak tűnhetek. Többen kérdezték is, hogy miért a Marduk a főbanda? Én sem tudtam, de ne csodálkozzunk, mert ez így volt meghirdetve az első perctől. Szóval aki temetni szerette volna Peter-éket, az most nyugodtan telesírhatja esténként a párnáját, mert ez egyszerűen nem jött be!

Véleményem szerint a Marduk Legion távozása óta nem üt akkorát, mint annak előtte. Nem akarom a legismertebb Marduk énekest az egekig magasztalni, mert Mortuus is megteszi a magáét a brutális muzsika minél intenzívebb átadásáért, de nekem valahogy mégsem a régi a téma. A több mint egy óra vastag black metal áradat azért igen megtette a hatását, nem hiszem hogy nem volt néhány olyan ember, aki kisebb-nagyobb zúzódások és bordatörések nélkül úszta volna meg a koncertet. Szerencsére nem az utolsó lemezük volt a fő csapásirány, amit nagyon helyes döntésnek tartok, ugyanis ez nem tartozik a legnagyobb kedvenceim közé (Wormwood 2009.). Nagyon örültem a meglepetésnótának, ami az egyik legjobb lemezükről való és a szám címe is egyben. Panzer Division Marduk!

Hevenyészett közvélemény kutatásom szerint tehát ez a koncert nagyon is megállta a helyét még a viszontagságos előzmények ellenére is. Igaz a kevés férőhely miatt teltházasnak mondhatjuk a rendezvényt, de a 200 fő körüli létszám még egy fővárosi clubnak is becsületére válna! A Red Rocket legénysége mindent elkövetett a szórakozásunk érdekében és ezt eredményesen tette. Külön kiemelném a fénytechnikát, nagyon jó látványt nyújtott és a hangzás sem volt kutya! Profi buli volt, profi bandákkal! Köszönjük! Májusban találkozunk!

http://www.vader.pl

http://www.marduk.nu/index.htm