Egy hideg hószállíngózós fagypont alatti hétfőn került sor a Death Metált kedvelők idei első ünnepének megrendezésére. A Diesel klub adott otthont a Bonecrusher Fest névre keresztelt 7 zenekarból álló intenzív vérátömlesztésnek. Majdnem hat órás koncertet kaptunk éppencsak lélegzetvételnyi pihenőkkel megtűzdelve de azt is csak azért hogy a magasba szökött adrenalint pár korty sörrel le tudjuk csillapítani. hat óra után pár perccel érkeztem de akkor már alig lehetett elférni akkora tömeg volt. Érdekes volt végignézni a kilátogatókon, egyenruhaként ható fekete öltözet mindenkin, cigaretta az egyik, sör a másik kézben és a jó előre betankolt alkoholtól csillógó tekintet. Vártuk a csodát de szerencsére ma nem maradt el. Mire bejutottam a cigarettaszagot is vágni lehetett úgyhogy teljesen otthon éreztem magam :-) Fél hétkor az angol Ingested kezdete sokkolni a közönséget mely meglepően jól viselte ezt. Sajnos csak 20 percet kaphattunk tőlük bár szivesen hallgattuk volna még őket, kellemes halálhörgéses feszes dobritmusos játékuk a jövőre nézve figyelemfelkeltő.

Következő az Obscura volt kik nem tettek mélyebb benyomást rám. Erősen németes zenét játszottak mely túl kiszámítható nekem és Kristian Muenzner klasszikus rockos gitárszólói sem találták meg a rejtett utat a lelkem mélyére. A Carnifex begyógyítótta a sebeimet és megszilárdított abban hogy jó itt lenni. Scott Lewis és a három gitáros valami egészen egyénit adtak elő, nagyon jó volt látni és hallani őket. Ismét egy kissebb mélyrepülés következett a Faceless előadásában, úgy látszik nem mertek 2 jó együttest egymás után szinpadra állni, minden jobb produkció után kell egy gyengébben sikerült. Lehet nem is baj, így a jó jobban megbecsüljük. A Facelessre az egyetlen ami eszembejutott az az volt hogy aranyosak voltak. Elhúzták a nótáikat, Demon Carcass bele-belehörgött a mikrofonba a többiek meg adták alá az ütemet. Lehet az én bajom de itt is túl sok mívesen szép gitárszólót hallottam ami inkább egy Santana koncertet idézett fel bennem mint egy Death Metalt. Ennek ellenére adok majd nekik még egy esélyt, lehet hogy jobb napjaimon barátkozom még velük.

Következett a Necrophobic az első hosszabb lélegzetű koncertel, ez az eddigi 20 perces etapoknál pontosan kétszer hosszabb volt, látszott komolyodnak a bandák. 9 kiadott lemez és 21 közösen eltöltött év után nem is csoda nagyott ütött a svéd csapat. Volt itt minden mint a búcsúban, sátánira kifestett arcok, aranyhímzéses zászlólengetés a tömeg feje felett, himnikus gitárriffek és Sidegard túlvilági hörgése. Ez volt talán az este első olyan pillanata mikor úgy éreztem ezért jöttem ide, ez az ami nekem kell és amit eddig kaptam csak bemelegítés volt. Nem is lehet kérdés ha még egyzser magyarországra jönnek én is ott leszek a koncertjükön. Kiváncsian vártam vajon a Kanadai 3 Inches of Blood követi-e a ma este trendjét és gyengébb lesz avagy megpróbálja felülmúlni az előtte játszó zenekart. Kijöttek a szinpadra és amikor Cam Pipes elkezdett énekelni meg kellett fogódzkodnom. Egyszerűen mennyei hangja van, a néhai Bon Scottra emlékeztet az AC/DC korai éveiből annak minden erejével és lendületével. Teljesen lenyűgözött ez a szőrős-szakállas nagydarab kanadai favágóra emlékeztető ugyanakkor ilyen isteni hanggal megáldott énekes. Természetesen ne feledkezzünk meg a zenekar többi tagjáról sem, Justin Hagberg és Shane Clark feszes gitárjátékkal kisérték és Ash Pearson úgy verte a dobot mintha az élete mulna rajta. Már akkor is megérte volna eljönni ha ők lettek volna a fő attrakció és nem is lehet kérdés bárhol lesz magyarországon koncertjük én is ott leszek.

11 óra előtt pár perccel következett az est sztárvendége a The Black Dahlia Murder mely felhagyva a finomkodással és kimunkált énekkel nagylapáttal zúdította ránk a trash és death metál esszenciáját büszkén hirdetve eljött az ő ideje. Trevor Strnad telitüdőből leüvöltötte a fejünket, és mondá az úr ez bizony igencsak jó volt. Itt már mindenki félrerakta a jómodorát és erősen sörbeáztatott lélekkel boldogan pogózott a küzdőtéren vagy mászott fel a hangfalakra és onnét vetette magát a mélybe. Ez az a métely mellyel minden tisztességes rocker szereti sokkolni a hallószervét és sorvasztani az idegsejtjeit, ez az amire szükségünk van ahhoz hogy ezt az év eleji hideg és kietlen világot bomlatlan elmével át tudjuk vészelni. Közel egy órás koncertet kaptunk tőlük és mikor befejezték mindenki lelke csordultig tele volt az örömmel hogy eljöttek hozzánk és hallhattuk őket. Aki nem jött el az csak reménykedhet hogy a nyári fesztiválidőszakban valamelyiküket még viszontláthatja, addig is kedvcsinálóként ajánlom a lenti videókat.

http://www.myspace.com/blackdahliamurder