Hírek Tagok Chat Fórum Képtár Cikkek Koncertek Zenekarok Bejelentkezés rss MagyarEnglish
   Plakátok : \
A Livesounds bemutatja: United Alive Part II

a Concerto Music bemutatja: Nightwish World Tour 2020

[Tovább...]

   Megazetor interjú \
Megazetor interjú
Beszélgetés Drazséval
Kárhozottak Királynője 2010. február 26. péntek (19:02:35)

A Megazetor pihent agyú énekesét kérdezgettem turnéról, a külföldi vendéglátás szépségeiről, árnyoldalairól, és természetesen a nagylemezről, mely a Dying Process címet viseli.

Kárhozottak Királynője: Legelőször is bemutatnád a zenekart? Hiszen nem sokan ismernek titeket országos szinten…
Drazsé: A zenekar 1997-ben alakult Gödön (Barti Zoltán – bassz, Kliment Márton – dob, Kliment László – gitár, Ruszti Zsombor – ének) és sokáig ott is maradt. Két évvel később sikerült összerakni a Reflections of Hate című demót, aminek az az érdekessége, hogy minden rajta szereplő dal kétszázas bpm-mel lett feljátszva. Ezt a demót egy évvel később egyetlen plusz dallal és Erdélyi Péter gitárossal kiegészítve újra felvették, és egy nagyon ronda borítóval terjesztették. A címe When Death Shall Has No Dominion volt. Nem sokkal később Zsombor kiszállt és elment barlangászni. Ekkor került a mikrofon mögé Peti és Zoli, akik olyan eseményeket vezényeltek le, mint a két Death tribute est, egy turné a Watch My Dyinggal, a 3 Terror Turné, meg persze közben felvettek egy The Drug You Daily Crave című EP-t is. Na, ennek annyi visszhangja lett, hogy a szakma nagyon megveregette a vállukat, hogy igen, ezt így kell csinálni, meg időközben el is fogyott mind a kétszáz darab lemez. Sajnos egy baki miatt kétszer ennyi borító készült, úgyhogy akinek esetleg kell, az megrendelheti az info@megazetor.com címen, postaköltségért cserébe elküldjük, elvégre pálinkát nem tudunk belőle főzni. 2006-ban aztán jött a nagy fordulat, egy projekt útján bekerültem a zenekarba, és azóta is öten vagyunk. Most én vagyok az, aki üvölt Zoli helyett. 2008-ban aztán kijött a debütlemez, ezt egyrészt a kiváló hazai viszonyok, másrészt személyes érdekeltségünk miatt külföldön is jobban megnyomtuk. Most pedig itt ülök, és interjút írok.

mz_1



Kárhozottak Királynője: Milyen egyéb projektjeitek, zenekaraitok vannak, és ha igen, milyen átfedések vannak?
Drazsé: Kezdjük testvérzenekarunkkal, az Ad Astrával, amiben Erdélyi Péter gitározik és énekel, valamint Kliment Márton dobol. Ezzel el is értünk az aktív zenekarok végeláthatatlan sorának legutolsó tagjához, de azért felsorolom azt is, ahol megfordultunk eddig: László játszott a szentesi Gholgothban, valamint játszik a Radikális Amputációban is, amikor éppen van. Most háromnegyed nyolckor pont nincs. Van még egy szóló grindcore projektje, aminek a neve A Kurva Isten. Igen, most már kimondhatjuk - bár sokáig titkolta előlünk a zenekar létezését, az egyik Kettőnégyben enyhén ittas állapotban elkotyogta a kamerának, hogy miért is nem foglalkozik az új Megazetor számokkal. Hát ezért. Mindenesetre mi támogatjuk mindenben és várjuk az első demót! Zoltánnak is van egy szólóprojektje, Fuckómackó névre hallgat és funkyt játszik benne egyedül, mert nem talál hozzá társakat. Bár ahogy ismerem, nem is igazán szeretne. Elérkeztünk hozzám. Jómagam annak idején a Fostartályban kezdtem fantasztikusan (lefelé) ívelő zenei pályafutásomat és azóta is a magyar metal underground hullócsillagaként tündöklök. Na, ebből a zenekarból én kiszálltam pár éve, de időnként még visszajárok kísérteni. Van még egy tetszhalott állapotban lévő Nervekiller, amiben a néhai Kovács Attila gitáros volt a fő zeneszerző, de ő most egyéb elfoglaltságai miatt jegelte a zenekart. Időnként a másik gitárossal (Lipák Péter – Effronthery) körbeálljuk, és mélyinterjúba kezdünk a ’killer feltámasztásáról, de sajnos eddig minden próbálkozásunk elvetélt. Pedig jó kis népírtás volt. Nekem is alakulóban van a szólóprojektem (Facepalm), ami talán még nyár előtt révbe ér, hat szám lesz rajta és rengeteg vendégzenész, mert az nagyon menő mostanában. (Mellesleg zenekart keresek, mert unatkozom. Nem árt, ha matekos és lehet rá esetlenül mozogni meg énekelni.) Az anyag az Understanding Irony címet kapja és arról fog szólni, hogy az emberek mennyire nem értik az iróniát – természetesen ezt ironikusan megfogalmazva. Ja, majdnem elfelejtkeztem egy rendkívül népszerű formációról, a Wolverine Blues Brothersről, ami egészen konkrétan egy Entombed tribute banda volt, amiben Mártonon, Lászlón és rajtam kívül részt vett még Kamarás Szilárd a Stonedirtből (a korai időszakban Szívós Csaba, Pangea), valamint Németi Tamás, aki kitalálta ezt az egészet. Ez a banda már nem létezik, de szerintem bármi előfordulhat még az elkövetkezendő pár évtized alatt.

Kárhozottak Királynője: Meg sem kérdezem, milyen stílusba soroljátok magatok, hisz a stílusok keretei már annyira összefolytak….de mégis, egy, a zenéteket egyáltalán nem ismerő emberkének hogy írnád le a Megazetor zenéjét, szellemiségét?
Drazsé: Az alapvető cél már az alakuláskor is az igényes death metal volt, ami szerintem az EP-vel sikerült is. A következő cél az egyéni hang lehetett, amit a lemezzel sikerült megtalálni, még úgy is, hogy a közben magunkra aggatott jelző rendkívül megfoghatatlanul írja le zenénket: progresszív thrash/death metal. További feladatunk, hogy ezt az egyéni hangot differenciáljuk, és tovább tágítsuk az amúgy sem túl szűk zenei látókörünk, persze egészséges határokon belül. Szellemiségről annyit tudnék írni, hogy nem csak gondolkodni akarunk a zenével, hanem gondolkodtatni is, még ha ez nem is mindig sikerül. Ez például szintén egy következő cél. Meg az is, hogy Zoltánról készüljön egy olyan koncertfotó, amin nyitva van a szeme.

Kárhozottak Királynője: Kik voltak azok a zenekarok, zenészek, akiknek hatására elkezdtetek a zenéléssel foglalkozni?
Drazsé: A többieknek Chuck Schuldiner, nekem Seth Putnam.

Kárhozottak Királynője: Hány évesen kapott el a gépszíj, azaz hogy lettél metal zenész?
Drazsé: Nagyjából tizennégy évesen csöppentem bele az egészbe, ekkor futottam bele először egy Apocalyptica koncertbe a német Viva2-n. Hát attól letettem a hajam. Négy hülye rohangált föl-le a színpadon és közben fűrészelték a szárazfát. Annyira extrém volt az addigi világképemhez viszonyítva, hogy azonnal beleszerettem, pedig akkor még azt se tudtam, hogy Metallicát játszanak, sőt, a Metallica is tökéletesen ismeretlen volt számomra. (Előtte Scootert hallgattam. Sokat. Egyébként a mai napig nagyon minőségi technot nyomnak.) Innen már nem volt menekvés – ez történetesen a nu metal hullám legelején volt, úgyhogy az akkori mainstream zenekarok (Papa Roach, Linkin Park) rögtön landoltak is a lejátszómban. Megnyugtat a tudat, hogy nagyon gyorsan kiszerettem belőlük, amikor egy haveromtól megkaptam a Sepultura meg a Manowar összest. Ezután elkezdtem falni a muzsikákat az akkor virágkorát élő mmp3 oldalnak köszönhetően (arra vajon emlékszik még valaki?), akkor jött a következő szerelem, amit black metalnak hívnak. Ezt a műfajt sikerült nagyjából négy évig hallgatni, de utána rájöttem, hogy szar. Persze más is lecsusszant ebben az időszakban, nagyon szerettem például a Panterát meg a Toolt. Tudni kell, hogy volt nekem három kiváló osztálytársam, akik szintén hallgattak rockzenét, két gitáros és egy dobos. Hát igen, ez egy zenekar, úgyhogy ki is találták, hogy majd ők zenélnek és megváltják a világot, vagy legalábbis a középiskolát, én meg nem akartam kimaradni a tutiból, ezért addig piszkáltam őket, míg be nem vettek énekelni. Nyomtuk is dobozgitáron meg gumilapon a Bloody Rootsot és a Becomingot, a Thort és a One-t. Emlékszem, ott üvöltöttem eltorzult fejjel a Rootsot az énekteremben, amin a többiek úgy elkezdtek röhögni, hogy le kellett állnunk fél órára. Picivel később egy másik társaság révén megtalált a death metal, akkoriban jött ki a Black Seeds of Vengeance a Nile-tól, az például nekem örök klasszikus annak ellenére, hogy azóta sem hallgattam, valamint a Morbid Angel Dominationje és Formulas Fatal to the Flash-e is nagy hatással volt rám. A Formulason hallható hörgést sokáig etalonként kezeltem. Egyenes út vezetett a grindcore-hoz, annak is a hülyébb vonalához az Anal Cunt és a Koprofaagia hatására, és bizony, el is érkeztünk a Fostartály alakulásához, ami mikor is volt? 2003-ban. Ezzel el is voltam nagyjából három évig, amikor úgy éreztem, hogy nekem ezzel az éneklés dologgal komolyabban is kellene foglalkoznom, úgyhogy kiszálltam és elmentem énektanárhoz. Ezen szerintem most sokan néznek, de jobb, ha minden hörgőpalánta elhiszi, hogy márpedig ez kell. Ha másra nem, a légzéstechnikához – lehet szarul csinálni, lehet megerőltetni a hangszálakat és lehet szétroncsolni is őket. Lehet autodidaktaként is rájönni dolgokra, de úgy benn maradhatnak hibák a technikában. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal egyébként még mindig előfordulok az úrnál, tehát bátran kijelenthetem, hogy négy éve tart a dolog és egyre inkább úgy látom, hogy nagyon megéri. (Rosszmájúak nyugodtan tegyék hozzá, hogy nem hallatszik a végeredményen.) 2005-ben megismertem Kovács Attilát, de akkor még csak azt tudtam, hogy gitározik és nagyon nagy hülyeségeket ír a blogjába, azt viszont nem, hogy egy évvel később elkezdem rágni a fülét a Nervekiller miatt; ő viszont mindig finoman elhárított. Aztán 2008 január hatodikán, éjjel kettő óra öt perckor küldött egy sms-t: „Jössz énekelni a killerbe? (Nem, nem vagyok részeg!)” Hát persze, hogy mentem. Viszont még mindig 2006-ot írtunk, amikor is a 3 Terror Turné budapesti állomásán voltam nagyon részeg. Ilyen állapotban ismertem meg Németi Tamást, aki meghívott az akkor még alakuló Wolverine Blues Brothersbe, pedig azt se tudtam, mi az az Entombed. Ha jól emlékszem, ez egy pénteki nap volt és hétfőre kellett megtanulnom az Out of Handet, a Hollowmant meg még egy nótát. Megtanultam, ők pedig üdvözöltek köreikben. 2007 áprilisában megtörtént az első koncert, ahol az addig visszafogott, csendes fickó (én) olyan szinten leüvöltötte a jelenlévők fejét, hogy még egy koncerttel és két hónappal később a srácok meghívtak a Megazetorba. A többi már történelem…

mz_2



Kárhozottak Királynője: Nálatok 2008-ban jött ki az első nagylemez, amelyet a Dying Process címre kereszteltetek. Bemutatnád pár szóban?
Drazsé: A Dying Process című lemez elsőnek elkészült dalát (The Traitor of Absence) már 2004-ben, az EP megjelenésekor játszották a srácok, akkor még Peace Love and Harmony címmel. 2006-ban, a debütáló koncertemen csatlakoztak ehhez a Cause or Effect, valamint a This is a Good Day to Wake című dalok korai verziói, amelyeknek akkori címére már nem emlékszem. Ezután már nem nagyon került új dal a repertoárba a lemezről egészen 2008 őszéig. Fentiekből adódik, hogy a zenei anyag négy évet ölel fel és bizony elég sokat ültünk bizonyos számokon - szerintem részben ennek is köszönhető a dalok közti változatosság, valamint azok kiforrottsága is. A szövegeket nagyjából fél év alatt szültem meg, addig a fent említett nóták átmeneti szöveggel funkcionáltak. A nyelvezetet tekintve cél volt az angol nyelvű, bonyolult, nehezen érthető, de tartalmas megfogalmazás; ebből a négy szempontból legalább három sikerült is. Ez úton szeretném megköszönni a Sztaki szótár hathatós közreműködését! A szövegvilág egyébként az újjászületési folyamatot mutatja be úgy, hogy megkérdőjelezi a lélek valódi megnyugvását és a reinkarnáció valódi létezését azzal, hogy az életet a halál állapotaként állítja be. Megjegyezném, hogy semmilyen vallási-ideológiai háttere nincs a szövegeknek, tehát a buddhizmus távol áll a dologtól, pusztán elborult agyam szüleményeiről van szó.

Kárhozottak Királynője: Mik a visszajelzések?
Drazsé: Biztosan kíváncsi vagy erre? Hát jó, te akartad... Kezdjük mondjuk a borítóval: Metal-revolution.com: „Cover artwork is also amazing fitting with the overall story of the album…”
Passzio.hu: „A Sallai Peti által kreált borító és booklet hangulatában jól passzol a zenéhez, ami kapásból jó pont.”
Metalnews: „Kicsit semmitmondónak tartom, tulajdonképpen hiába nézegetem csak egy összevisszaságot látok.”


Hallgassunk bele! Sound:
Metalnews.hu: „A hangzásról annyit hogy Töfi. (…) Kristálytiszta, hallatszik minden hang, de valahogy túlságosan rajta hagyja a kézjegyét az általa készített korongokon a szolnoki hangmérnök. Ettől még persze illik ez a hangzás a ’zetorhoz, szóval nemtom mit okoskodom már megint:)”
Kronosmortus.hu: „Rögtön a kezdésnél már hallható, hogy remek a lemez hangzása, szóval ebben nem is találtam kivetnivalót.”
Heavymetal.hu: „A második, de ígérem utolsó problémám a megszólalás. A Denevér stúdió műhelyéből jöttek már ki ennél sokkal élesebb és vaskosabb hangzású cuccok…”

Ének:
Metalnews: „…amint Drazsé először kinyitja a száját, szembesülünk a lemez gyengepontjával, mégpedig az énekkel. Pontosabban a kiválasztott fő énekhanggal, azzal az alig elviselhető visítozással, ami minden dalon átkísér minket. Pedig már ebben a dalban is megvillantja Drazsé az extrém énektudásának igen széles palettájáról, az öblös hörgést, és a dallamos ordítást, amit élőben is nagyon jól hoz. (…) …amikor Drazsé azt énekli, hogy „give me a sing, show me a sing” a földre lehull az állam. Ez a hangja talán Chuck Billy hangjához áll a legközelebb. Baromi erőteljes, nagyon jól hangzik, eléggé egyedi és bónusznak még a szöveget is lehet érteni. (…) Drazsé sajnos megnehezíti a hallgató dolgát, az olykor idegborzoló énekkel.” Kronosmortus.hu: „Szinte majdhogynem fárasztó és monoton az üvöltő vagy mormogó hang, de nem tudnám megmondani, hogy konkrétan mi a hiba vele, csak én nem találom túlzottan jónak.” Heavymetal.hu: „A fő gondom amúgy az énekkel van. Értem, mit akar csinálni a frontember Drazsé, de megítélésem szerint a hangja elég monoton, kiváltképp a brutálisabb részeknél. Sőt, ő azon kevés frontemberek egyike, aki a dallamos részeknél sokkal jobban teljesít, mint az üvöltéseknél.” Rockopolis-media: „…a keservesen üvöltő vokál beléptével, derékból hajlik meg a hallgató (egyes részeken az Embers-ös Szilárd hangja ugrott be Drazsé hangszínéről). (…) … Drazsé egyre jobban kibontakozó széles skálájú hangja…” Hammerworld: „Elsőre nem ilyesmit képzeltem a technikás, komplex zenéhez, kellett egy-két hallgatás hozzá. Később már összeért a történet, csak rá kellett érezni a teljesen kifacsart gondolkodásmódjára.”

Dalok, riffek:
Metal-revolution.com: „Two guitarists are doing amazing job creating some fine tunes and just supplementing each other nicely. (…) The music is intense and tight and this album is surprisingly enough perfectly executed and with the right production…” Passzio.hu: „A muzsikáért viszont nem tudok ennyire lelkesedni… A váltásokkal sűrűn tűzdelt zenei résszel különösebb gond nincs, hallhatóan precízek a srácok. Viszont kétségtelenül hátrány, hogy sokadik hallásra is elég nehéz megkülönböztetni az egyes dalokat.” Metalnews: „…[a Traitor of Absence] 2008 legjobb ízig-vérig death metal nótája. (…) …annyit a lemezről, hogy talán 3 vagy 4 igazi koncert nóta van rajta, a többi inkább olyan, amit az ember a karosszékben hátradőlve kell hogy hallgasson, hogy kielemezze.” Kronosmortus.hu: „A zenével sincs önmagában hiba. Nagyon változatos, technikás metalról van szó, ezért sok tekerést és váltást hallhatunk. Valamiért mégsem jönnek be a témák. Nagy része elég ismerős, az írásom elején említett zenekarokra gondolok. Egy-két jó riff kivételével semmi extrát nem hallok, azt meg ugyebár megtaláljuk más zenekarok albumán is.” Heavymetal.hu: „…zeneileg valami elképesztően odatette magát a társaság (…) iszonyat ötletes és eredeti dolgokat hallhatunk a korongon egyfelől a progresszív power metal, másrészt a lazább death metal vonalán pengetve, persze helyenként némileg matekosan.” Rockopolis-media: „A dalok nemcsak egymás közt, de magukon belül is valami nagyon jól bevált módszer szerint összerakott bonyolult rendszert követve változtatják hangulatukat. Nem csak a gitárok hozzák az érvágó változást, hanem a bőgő és az ének is teljes vállszélességgel tartják a dalok haláli vázait. (…) Hihetetlen, hogy ez magyar lemez. És még a játékidő végére járva sem lankad sem az erő, sem az ihlet.” Hammerworld: „Teljességgel kiszámíthatatlan, mi minden épülhet a dalokba, azaz picit sem hagyományos dalszerkezetekben gondolkodnak. Mégis vannak jól kivehető alaptémák, amelyekbe kapaszkodva meg lehet ragadni a nótákat.”

Konklúzió:
Metal-revolution.com: „It maybe took them a few years to release this debut album, but it was worth waiting for. These guys seem to know exactly where they are heading and I am expecting their next opus to be even stronger.” Passzio.hu: „Őszintén szólva valami igazán elementárisra számítottam és lehet, hogy csak emiatt, de a végeredmény bizony elmarad a várakozásaimtól. Majd az idő eldönti...” Metalnews: „Részemről annyit, hogy a 4 éve várt MZ korong nekem csalódás, de csak mert a fiúk nem tudták eléggé jól kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket. De emiatt kíváncsian várom, hogy mit tudnak nyújtani egy következő, talán érettebb próbálkozással. Reméljük, nem kell hozzá újabb 4 év.” Kronosmortus.hu: „A borító szép, de attól a zene sajnos nem lesz jobb. Igaz fontos ez is a kiadványoknál, és nem csak az eladás szempontjából, de hogy mennyire eladható lenne, egy sokadik klón lemez külföldön, ez kérdés. Itt Magyarországon talán lesz némi sikere. A következő lemez, már sokkal jobb is lehet, és akkor jobban felfigyel, majd mindenki a csapatra.” Heavymetal.hu: „Aki a zenét figyeli egy albumon, nem pedig az éneket, annak isten lesz a korong, (…) de összességében véve is erősebb az átlag magyar lemezeknél a Dying Process. Ha legközelebbre kicsit jobban átfésüli a társaság a hangzás és a vokál kérdését, hazánk egyik vezető underground csapata lehet a Megazetor, de az ötletesség és az egyediségre való törekvés miatt már most lehet tisztelni őket.” Rockopolis-media: „A zenealkotás képességének ösztönből mesteri fokozatát mi sem bizonyítja jobban, mint egy mindent összefogó, dallamokban komplex, riffekben progresszívan tisztességes, tekintélyes légkörű, albumot lecsengető tétel a maga hét percével. Ez a címadó dal, a Dying process.” Hammerworld: „Összességében azt kell mondjam, hogy nem gondoltam, hogy létezik olyan csapat itthon, amelyik az ilyesmi muzsikát ezen a magas nívón tudja hozni!”

mz_3



Kárhozottak Királynője: Mikorra várható a következő anyag?
Drazsé: 2012 december 21-én fog megjelenni. Ha délelőtt, akkor még a világvégét megelőzve felkerül torrentre, ne hagyjátok ki! Ismerve a négy éves ritmusunkat, a dátum teljesen reálisnak tűnik, én azonban erőteljesen rúgdalom a többieket, hogy igyekezzenek. Ez például azzal is jár, hogy jómagam is hozok dalvázlatokat, úgyhogy a lemez után még esetleg kitartó oldschool fanok egészen biztosan fogják majd a fejüket. A dalírásban egyébként sehol nem tartunk, nincs új nóta készen, viszont a lemezt összetartó koncepció már megvan fejben és jobbára papíron is. A munkacím egyelőre Hitchhikers May Be Escaping Patients, és ez most egy exkluzív bejelentés, mert máshol még nem jelent meg hivatalosan ez a név. Amit mindenképp el kell még mondanom a cuccról, hogy a kusza borító még kuszább, a Töfis hangzás még Töfisebb, a monoton ének még monotonabb, valamint minden lopott riff még lopottabb lesz, és bizony, a karosszékben hallgatható számokhoz is nagyobb karosszék kell majd.

Kárhozottak Királynője: A myspace oldalatokon láttam, hogy sokat jártatok a szomszédban: Szlovákia, Ausztria, Szerbia..,Hogy fogadtak titeket odakinn?
Drazsé: Szlovákiában és Szlovéniában sajnos csak sörrel, de Szerbiában szendviccsel, Ausztriában pörkölttel, Lengyelországban meg az előző este fellépett straight edge zenekarok félromlott vega kajáival fogadtak minket. Ráadásul még aludni sem hagytak minket, hiszen ötig partiztunk, majd hatkor beesett a takarítószemélyzet egy elképesztő méretű kopasz állattal az élen, aki rémisztő lengyel akcentussal azt üvöltözte, hogy „arbeit, arbeit”, úgyhogy mennünk kellett. Horvátországról, Ukrajnáról és Romániáról még nem tudok beszámolni, de nagyon szívesen megtapasztalnánk például az erdélyi vendégszeretetet. (nudge-nudge, wink-wink)

Kárhozottak Királynője: Kikkel játszottatok már egy színpadon? Úgy láttam, elég illusztris a lista…
Drazsé: Depths of Depravity, Casketgarden, Gholgoth, Malediction, Blizzard, Kalapács, Halor, Blood Rainbow, Din-Addict, Dark Clouds, Neural Booster, Radikális Amputáció, Gutted, Rómeó Vérzik, RAF II, Tremor, Scaffold, Braindeath, Dysentery, Primordium, April Weeds, Stekker, Gate of Darkness, Cold Reality, Age of Agony, Jack, Another Way, White Section, Vortex, Arsenic, Neochrome, Tesstimony, Sin of Kain, Agregator, Autumn, Demonlord, Jericho, Hellbell, Chaos Means Order, Wackor, Watch My Dying, Teurgia, Per Aspera, Watch My Dying, Effronthery, Arcanum, Cadaveres de Tortugas, Inferno Metalcore System, My First Knife, Atavism, AB/CD, Vale of Tears, Nervekiller, Blind for Life, Heaven Forbids, Remorse, Killing Art, Gomorra, Inferno, Ahriman, Stardrive, Must, Sikátor, H.A.C.C.P., Higgadt Trágya, Erotikus Görények, Zorró és a fóti suttyók, Carnage, Kárhozat, Peccadillo, Archaic, Harm Inc, Dim Vision, Stonedirt, Korog, Total Rekall, Húsdaráló Project, The Dethroners, Malgatum, Nadir, Stereochrist, Wolverine Blues Brothers, Concrete, Oneheadedman, Pangea, Angelus, Reaktor, Dying Fields, Skru, Keeper of Dreams, Wrath of Azazel, Tos Crew, Scorned Blisard, Harvester, Limb for a Limb, Chaos of Disorder, Fostartály, Idill of Chaos, Mirodam, NFCS, Földrengés, Bakancs, Bódi Rockband, Zord, Mytra, Horda, Alcoholica, Royal Dogs, Angertea, Keystone, A Losing Season, Salvus, Shapat Terror, Sunday Fury, Sudden Death, Amadea, As Heart’s Bleeding, Human Error, Goretrust, Gazdálkodj okosan, Vastrabant, Morass, Frost, Eleven, Embers, MWS, Remembering the Steel, Boston Klinika, Entrophia, Circleshine, Dharma, Dystopia, Nasmith, One Reason to Kiss, Velvet Stab, Stigma, Christian Epidemic, Sear Bliss, Decadence, Locust on the Saddle, Subscribe, Road, Green Path.
Külföldi bandák közül pedig: Artillery, WarHead, Let Ravens Come, Tiarah, Pyopoesy, Vulvathrone, Ambassador of Sifilis, Eternal Bleeding, Adultery, Pungent Stench, Rapid Force, Ophiolatry, Ancient, Hatesphere, Sanatorium, Obiat, Deadsoil. Ha valakit kihagytam, akkor elnézést kívánok.

Kárhozottak Királynője: Ez jó részletes lett…köszi. XD Magyarországon hol koncerteztetek eddig?
Drazsé: Gödöllő, Budapest, Komló, Törökszentmiklós, Szombathely, Nagyatád, Pécs, Zalaegerszeg, Győr, Pécs-Hird, Debrecen, Szolnok, Esztergom, Eger, Miskolc, Mosonmagyaróvár, Szarvas, Karcag, Fót, Arló, Szeged, Békéscsaba, Martfű, Szentendre, és tuti volt még buli a korai időszakban Vácott és Gödön, ha kihagytam volna bármit is, akkor tudjátok, mi van.

Kárhozottak Királynője: Hogy tetszett a Garaboncziás, és milyen élményekkel, benyomásokkal mentetek haza a buli után?
Drazsé: Jártunk már a Garabban 2008 decemberében, akkor kevesebben voltak és nem is voltak túl aktívak az emberek, de a mostani buli igazán jól sikerült, volt mozgás és azt is tolerálták az emberek, hogy az arcukba üvöltözök. Ennek ellenére – vagy talán épp ezért – a most debütált Megazetor pólóból nem vett senki, pedig egy éve eladtunk vagy négy CD-t sokkal kevesebb embernek. Persze ezt be lehet ám pótolni, ha az info@megazetor.com címen leadjátok a rendelést. (Ugyanitt 50 kiló cement eladó.)

Kárhozottak Királynője: Van valami szertartás, amit kötelezően alkalmaztok minden buli előtt? Vagy csak felmentek a színpadra, belecsaptok a közepébe, és nesze nektek mötál?
Drazsé: Természetesen. Mindig felvisszük a színpadra a cuccokat, összedugjuk és be is lőjük őket. Meg be is szoktunk állni. Régebben sokat kutyáskártyáztunk, de ez most már nem jellemző, pedig a tacskó az egy nagyon komoly ütőkártya volt. Ami viszont tényleg minden koncertben közös, hogy buli előtt elvonulunk kicsit a backstage-be bemelegíteni, elmélyedni, ilyesmi.

Kárhozottak Királynője: Ti hogy álltok klip téren?
Drazsé: Nincs. Gondolkodtunk rajta, ötletek is voltak, de aztán nem jutottunk el a megvalósításig elsősorban pénzügyi okok miatt. Tudniillik egy jó klip, amire büszkék is vagyunk és jól is néz ki, egészen szép összegekbe kerül, még akkor is, ha csak egy imidzsklipről van szó. Ilyen anyagokat pedig egy magunkfajta banda inkább a youtube-nak készít, mint a televíziónak, és ha le is adják este tizenegy után néhányszor, annyit nem segít előremozdulni a zenekarnak, mint amennyit költünk rá - akkor már inkább elturnézzuk/isszuk azt a hatjegyű összeget. Nem tagadom, jól mutat a promoanyagokban a saját finanszírozású klip, de jelenleg ez nincs terveink között. A kettes lemezre viszont van klipötlet, ami ráadásul olcsó is lenne, de azt még nem lövöm le.

Kárhozottak Királynője: Van még valami, amit nem kérdeztem meg, de szeretnél elmondani?
Drazsé: Még annyit szeretnék elmondani, hogy olvassatok a sorok között. :)

Kárhozottak Királynője: Köszönöm az interjút!
Drazsé: Mi köszönjük a lehetőséget!

http://www.myspace.com/megazetor




küldés e-mailben nyomtatóbarát változat
>> Kategória cikkeinek listája
<< Vissza a cikkek főoldalára

   Értékelés \
A cikkre szavazat(ok):  7.0 - 3 szavazat


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz
   Üdvözöllek \

Felhasználó:

Jelszó:


Jegyezd meg!

[ Regisztráció ]
[ Elfelejtett jelszó? ]


   Partnerek : \
metalindex

Get Adobe Flash player

Crazy Mama

rockmaraton

hammer


   Keresés : \


   Tagok kedvenc együttesei : \
1.TANKCSAPDA (5093)
2.Metallica (4975)
3.Ossian (4159)
4.Pokolgép (3983)
5.Depresszió (3810)
6.Slipknot (3772)
7.Nightwish (3734)
8.Iron Maiden (3509)
9.Kárpátia (3498)
10.Road (3463)
[Tovább...]



Impresszum - Szabályzat - Médiaajánlat