Szombat délután felhívott Mentes Norbert (Moby Dick, Hungarica) , hogy itt vannak Győrtől 45 percre, és ha van kedvem, akkor velük tarthatok a békéscsabai koncertjükre. Családdal kisebb egyeztetés után visszaírtam Norbinak, hogy oké, ezer örömmel elmennék Velük. Lakhelyemtől nem messze fel is vettek a srácok és elindultunk Békéscsaba irányába. Az utazás rendkívül jó hangulatban telt el, sokat tudtam a tagokkal beszélgetni, és végre sikerült őket egy kicsit közelebbről is megismernem. Kisebb-nagyobb pihenők megszakították az utazás folyamatosságát és végül 20h körül érkeztünk meg a helyszínre (Tégla Közösségi Ház). Gyors pakolás után körülnéztünk a helyszínen (mégis hova jöttünk). Nagyon meglepődtem azon, hogy milyen szép számmal összejöttek az emberek a közösségi házban (kb 500-an lehettek). Barnával elhatároztuk, hogy megnézzük az első koncertet, ami nem volt más, mint a Magozott Cseresznye. Régen nagyon sokat hallgattam őket, ezért is voltam kíváncsi arra, hogy milyenek élőben. Azok a hanganyagok, amik nekem meg vannak Tőlük kissé rossz minőségben szólnak, és ezért is reméltem, hogy most a koncerten tisztábban hallhatom vissza a kedvenc dalaimat. Sajnos ez nem sikerül… a hangosításnak köszönhetően élvezhetetlen volt a koncert, ezért nem is sokáig néztük. A közönség aktivitásán is meglátszott, hogy valami nincs rendben, mivel elég mereven álldogáltak az emberek a színpad előtt.

A következő fellépő műsorára a színpad előtti üres sorok teljesen felöltődtek. A csendet, ami a színpadról jött és a közönség morajlását megtörte a Hungarica introjaként szolgáló Nemzeti Dal. Az intro után megérkeztek szép sorjában a színpadra a zenészek is, és belekezdtek élő műsoruk első dalába a Viharos Századokba. Ezzel a dallal a tömeg teljesen ráhangolódott a Sziva Balázs hangjára, és a Szabolcs diktálta tempóra. Már az első szám alatt fantasztikus hangulat alakult ki a küzdőtéren.. Követkő dalnak ismét a Nincs más föld, nincs más ég lemezről való dalt választottak Mentesék, méghozzá az Igazi hőst… szűkös volt a műsor idő, így gyorsan felkonferálták a soron követkő dalt, a Rendőrállamot, amit a Magyar vagyok követett. A Magyar vagyok után az egyik személyes kedvenc dalomat hallhattuk, a Meddig Várjunk-ot. A dal után több százan együtt kiabálták, hogy Vesszen, vesszen, Trianon! Hihetetlen érzés volt! Balázs arcán is látszódott a meghatódottság… A pergősebb blokk után lágyabb vizekre eveztünk, és Krissz személyével is kiegészült a Hungarica legénysége. Két gyönyörű, szívet melengető lírai hangvételű dal a Villám sújtson és az Ide születtem hangozott el. Úgy érzem, ezek a dalok nem szorulnak magyarázatra, hiszen a dalszövegben minden benne van… A rajongók ismételt felpörgetését és megmozgatását a Hármas halom és Kettős kereszt, a Szabadság van, a Demokratúra, az Átverés, amit eredetileg Téglás Zoli énekelt fel a lemezre, a Nem keresek új hazát dalok szolgálták. A hangulattal ugyan olyan volt, mint a koncert elején, vagy talán még jobb is. Az összegyűlt emberek bánatára lassan elérkezett a Hungarica műsorának a vége, már csak három számra maradt idő. Ismételten egy csodaszép dalt játszottak el nekünk, a Szabadság betűit. A rendelkezésre álló idő zárása képen a zenekar eljátszotta József Attila versének első sorával induló dalt a Jöjj el Szabadságot. Természetesen nem elégedtünk meg az eljátszott 14 számmal ezért vissza hívtuk őket a színpadra. A legutolsó dal, az Emlékezz volt, ami szerintem tökéletes választás volt, mivel napra pontosan egy héttel az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja előtti hétvégén zajlott le ez a koncert.

Koncert után újabb pakolás, kis beszélgetés a helyszínen és indultunk haza. Sajnos nem tudtunk sokáig maradni, hiszen előttünk állt egy jó hosszú út (Békéscsaba-Budapest-Győr-Sopron). Nagyon hálás vagyok a zenekarnak, hogy ezt a napot Velük tölthettem, rendkívül jól érzetem magam a társaságukban. Őszintén remélem, hogy hamarosan ismét eljutok egy koncertjükre.

http://www.hungaricazenekar.hu/