Már a nyár végén kinéztem magamnak ezt a fesztivált, ahol a magyar és a finn folk-metal nagyjai léptek fel. A Korpiklaani-ra rettentően kíváncsi voltam, hisz a Metalmania-s koncertjükről sajnos lemaradtam. De én valójában főképpen a hazai csapatokra voltam kíváncsi. Nem csak én voltam így ezzel, hanem sok-sok metal-kedvelő testvérem is. A portálon is meglehetősen nagy volt az érdeklődés. Sok hozzászólás érkezett a koncertfelhíváshoz és többen már jóval a buli előtt elígérkeztek, így igen vidáman érkeztem meg az A38-as állóhajóhoz.

MASK nem volt ilyen derűs : "Nos nem mondhatnám, hogy bulizós koncertezős hangulatban indultam el a rendezvényre, ennek oka az lehetett, hogy aznap néztem meg a Rekviem egy álomért című filmet (mindenkinek nagyon ajánlom), ami bezony a filmtörténet egyik talán legdepresszívebb és lehangolóbb ámde kiváló darabja. Mellesleg ehhez a hangulathoz passzolt a borongós, szeles, hideg, esős idő is. Úton a koncert felé, a halványan legelő esőben, a villamoson megismerkedtem a Szutyok nevezetű zenei formációval akik kicsit felfelé lökték a jókedvmutatómat így hát megígértem nekik hogy megemlítem a nevüket az irományomba. Ezt követően megérkeztem a hajóra, becsekkoltam osztán bekukkantottam hogy mi újság odalent a hajófenéken."

Az első magyar fellépőről sajnos lekéstem, csak az utolsó pár számot hallhattam, miközben a kabátomtól szabadultam meg a ruhatárnál. Így inkább megálltam a pultnál, ismerősök felbukkanását várván. Nem is kellett sokáig figyelnem, hamarosan megjelent a kedves fotós kollégám, aki a koncertre lebetegedett Rage-t helyettestette (Sajnos megfelelő fotógép nem került, de azért a kompakt készülékkel is sikerült később pár jó fotót készíteni.). Ő szerencséjére odaért nyitásra így most jöjjön az ő beszámolója : "Kis csúszással, úgy saccolom fél 6 körül elkezdett játszani az első zenekar, a Dyas. Az ő zenéjük nagyjából passzolt a hangulatomhoz. Igazán bulizós, pörgős zenét nyomtak, a fő vonalat a hegedű adta mellette egy basszeros és egy ritmus gitaros játszott a húrokon, plusz az énekes aki az ének mellett még dobolt egy egyszerű kis szerkezeten meg még vagy 2-3 hangszerhez hozzányúlt néha. Az énekes hangjáról rögtön Ákos jutott eszembe de amúgy kellemesen, jól énekelt a két gitárosnál azt hiányoltam, hogy a színpadi mozgás 0 volt, tehát oké hogy tényleg nem pörgős zene de néha azért voltak keményebb riffek vagy gyorsabb részek de egy kis halovány bólogatásnál többet nem láttam. Persze lehet, hogy ők ezt direkt így akarják mindenesetre nekem hiányzott tőlük az, hogy magukkal akarták volna ragadni a közönséget, helyettük azonban kétszeresen dolgozott ilyen téren az énekes. Egy hegedűstől meg nem várhatjuk nyilván, hogy ugrabugráljon játék közben, a dobos meg csak a koncert második felére érkezett meg, akkor viszont látványosan pörgette az ütőket az ujjai között párszor. A koncert elején a hegedűt halknak hallottam egy kicsit de utána helyrepofozták majd a közepén a basszus halkult be egy kicsit de ez is csak egy percig tartott, tehát ilyen téren rendben voltak a dolgok. Mindent egybevetve élveztem a koncertet az énekes magával tudott ragadni a zene sem volt rossz, még ha nem is egy buli-zenekar a Dyas. "

A másodikként fellépő Yava zenekart eddig még sosem láttam élőben, csak a honlapjukon meghallgatható részleteket és a MySpace-ükre feltöltött egy számot ismertem tőlük. Kellemes meglepetés ért. Egy nagyon jó hangulatú koncertet adtak. Igazi folkos rockzenét hallhattunk, mely komoly zúzásoktól sem volt mentes a magyar betyárok nagy örömére. Dus Polett hangja tökéletesen passzolt a népzenei alapokhoz, de ha elővette furulyáját akkor sem csalódhattunk benne. A kobozon, oud-on, lanton, tangóharmonikán és még dudán is játszó Róka Szabolcs is jó teljesítményt nyújtott. Hangszerei váltogatása közben még vokálozásra, éneklésre és megafonba ordibálásra is futotta. A dobos korrekt játékához a basszer és a gitáros lendületes tempója csatlakozott. Ők hárman egy szám erejéig keményen megtáncoltatták a közönséget. A koncert végére biztos voltam abban, hogy mindenképpen be kell szereznem egy CD-t tőlük. Tetszettek nagyon. :) De nem csak nekem, hisz MASK is elismerően nyilatkozik róluk : "Ők csalták a nap első mosolyát az arcomra. Ők bizony már bepörgették a népet igazán sokszínű zenéjükkel, ami punk alapokon nyugszik de arab, indonéz, és hardcore elemekkel van megtűzdelve. Énekesnőjük Dus Polett, azonkívül, hogy énekelt kavalon, furulyán is játszott és a csörgődobot is rázta néha. A banda másik sok-hangszeres tagja is színesítette a banda zenéjét, ezenfelül még néha egy rendőrségi hangosbemondóba is előszeretettel ordibált (énekelt?). Ennél a zenekarnál már nem annyira tudtam figyelni a technikai dolgokra mert nekik a feelingük, a jókedvük, a hülyeségük elkapott és túlságosan felszabadított ahhoz, hogy komolyabban odafigyeljek. Mindenesetre náluk már a színpadi mozgással és a hasonlókkal nem volt problémám, ők már beugrálták, pörögték a színpadot."

A rövid átszerelés után következett a The Moon And The Night Spirit, melynek friss albumáról nemrégiben olvashattatok kritikát Rage tollából. Élőben is fantasztikus hangulatot varázsoltak a színpadra. Nekem kifejezetten tetszettek, tökéletesen passzolt zenéjük a picit szomorkás hangulatomhoz. Igazán kellemes volt egy pár sört bedobni és a banda tagjait bámulni. A közönség mindezonáltal nem volt 100%-osan megelégedve, igaz nem amiatt, hogy nem tetszett nekik a banda, vagy nem ütötték volna meg az mércét, de ők már zúzni, táncolni akartak. Viszont úgy érzem nyomott hagyott bennük, és otthon nyugisabb óráikban tuti előveszik a zenekar dalait. Szerkesztőtársam is ugyanezen a véleményen volt : "Újabb belassulás következett hiszen színpadra lépett a The Moon And The Night Spirit. Két Fő tagja Tóth Ágnes - ének, hegedű és Szabó Mihály - akusztikus gitár. Mellettük volt még két dobos, akik ilyen nagy hátra akasztható törzsi dobféle dobokkal adták az egyszerű és monoton dob ütemet. Ez a zenekar volt a legnyugisabb az egész este, szép zene, otthon versolvasgatás közbe egy hideg téli estén forró tea mellett de így koncerten nem tudott igazán magával ragadni engem a feeling pedig tényleg profi munka, Ágnesnek gyönyörű a hangja és szépen, nagyon szépen hegedül Mihály is szépen gitározik, de mégsem tudtam velük ott és akkor azonosulni."

A Dalriada egyre jobb. Ebben biztos vagyok. A kicsit talán túl hosszúra sikeredett beállás után egy isteni koncert fül és szemtanúi lehettünk. Át is adom a szót fiatal kollégámnak, aki igencsak élvezte a bulit :"És eljött az este számomra egyik legjobban várt koncertje, a Dalriada akiket magyar zenekar létükre szinte nehezebb elcsípni mint a minket félévente meglátogató finneket, több koncertet szeretnék Lauráéktól! Az előző zenekarokhoz képest sokáig hangoltak szerintem mégse lett tökéletes, mert a hörgéseket szinte egyaltalan nem lehetett hallani, és ha nem ismertem volna a szövegeket biztos hogy gondban lettem volna, hogy mit üvöltsek artikulátlan hangon az énekessel. Ezen kívül amúgy rendben volt a hangosítás, Laura és András jól hallatszott a hangszerek szintúgy. az első számra nem emlékszem, hogy mi volt, mert ekkor épp a kamerással birkóztam, hogy engedjen képeket csinálnom az emelvényről, majd az első sorba verekedtem be magam nagy nehezen pár fotóért. A sok kattintgatás után aztán hátrébb húzódtam jó középtájba ahol volt azért bemozdulás lehetett zúzni, de nem a daráló közepén voltam mert féltettem a gépet. Számlista, nem sorrendben : Galamb, Tűzhozó, Szentföld, Téli ének, Árpádházi Margit balladája, Drégel (ez nem biztos), Védj meg láng, és természetesen a Walesi bárdok első két tétele, csak az egyik külön kedvencemet a Szondi két apródját (1. rész) hiányoltam. Az egy kicsit paradoxon helyzet volt mikor a Walesi bárdok 2. részét befejezték és mondták, hogy itt a vége én meg beüvöltöttem, hogy "fejezzétek be" mire a mellettem álló "trú fanok" elkezdtek velem keménykedni mert azt hitték azt akarom, hogy a koncertet fejezzék be. Szóval vicces, hogy a kedvenc magyar zenekaromnak könyörgök ráadásért és szájba akarnak csapkodni az igazi nagy fanok mert nem ismerik végig a számot. Szóval sajnos nem lett ráadás... csak egyszer éljem meg, hogy végig hallhatom a Walesi bárdokat koncerten, csak egyszer! Mindent egybevetve frankó koncert volt, csak így tovább hajrá Dalriada!"

A Kivimetsän Druidi–ról sajnos javarészt lemaradtam, köszönhetően a rengeteg Rockerek.hu tag felbukkanásának, melyet egy pár sör közös elfogyasztásával kellett emlékezetesebbé tenni. Az utóbbi hetek eseményeinek megtárgyalása közben mindössze három-négy pillantást vetettem a bandára, akik a fesztivál talán legkeményebb zenéjét nyomták és szép finn motívumokkal díszített ruhákat viseltek. Hörgésekkel teli zenéjükhöz a Dalriadahoz hasonlóan csak klasszikus rock, metal hangszereket használtak, hagyományos népi eszközöket nem. Ennek ellenére le sem tagadhatnák, hogy a finn folk szerelmesei. Ezt a koncertet Dani is csak távolról hallhatta, hisz igazából javarészt vele ittam végig : "Eljött az este szerintem "legdurvább" zenét játszó bandája a Kivimetsän Druidi, a legdurvábbat úgy értettem, hogy a női ének mellett ők hörögtek a legtöbbet és az ő zenéjükben érvényesültek legjobban a metal elemek a folkkal szemben. Ez időtájban találkoztam sok fesztiválos (wackenes, metalcampes, szigetes) ismerőssel aminek sok sör lett a vége, tehát kezdett rám egyre szebben mosolyogni a világ. A női ének erős kifejező volt a férfi pedig brutális, durvulós, a megjelenésük már vastagabb pénztárcáról árulkodott, jó sminkek, fasza, népimetálos ruhák. Népi hangszerek viszont nem voltak a zenéjükben nyilván ezért van, hogy a metalos hangzás uralja zenéjüket háttérbe szorítva a folkot, ez nem probléma mindenesetre ez egy folk fesztiválnak volt meghirdetve, szerintem ez a banda lógott ki legjobban a sorból."

A főzenekarról való élménybeszámolót teljes egészében a kollégámra bíztam, hisz nagy rajongó és szakértő. Én buliztam egy jót, amit nem bántam meg. Rettentő jó koncert volt! :" És végre valahára elérkezett az est fénypontja KORPIKLAANI! A finnek nem totojáztak egyből belecsaptak az egyik legpörgősebb számukba nevezetesen a Journeyman-ba. Erre a koncertre természetesen már az egész fekete sereg bevonult a hajó belsejébe és mikor a sok tag belecsapott a mókába azt azért még az öreglány is megérezte, enyhén billegett a hajó a talpunk alatt (vagy csak a sörök kezdtek hatni?). Mindegy, mondanom sem kell az első két szám számomra Dalriadához hasonlóan élvezhetetlen volt, hiszen újra a kamerásokkal kellett küzdjek majd pedig leveretni a vesémet, (feltartott kézzel mert ugye abba volt a fényképező) hogy bejussak az első sorba párat kattintgatni. No ezzel meglévén egyből zsebre vágtam a gépet és belevetettem magamat a tömegbe, meg se fordult a fejemben, hogy én ezt a koncertet komoly arccal vizslassam végig apró technikai, színpadi hibák után kutatva. Tehát ilyesmiről elég annyi, hogy mintha albumot hallgattam volna, és se megjelenésben sem a showban semmi szarvas hibát nem láttam, hallottam. De hát mondom ezeknél a finneknél nem lehet ilyen apróságokra figyelni annyira elvarázsolnak az első pillanattól kezdve... nem vagyok egy táncos-lábú egyed, de ezt a koncertet úgy táncoltam végig mintha kötelező lett volna vagy pénzt kaptam volna érte. Elöl meg jó nagy zúzda volt, oda is betértem néha azért nem hazudtolva meg magamat teljesen. A koncert felénél az énekes egy halk dob kíséretével pedig elrepített minket mind a sok száz embert egy messzi-messzi finn erdőbe az ott élő törzsek valamelyikének lobogó tábortüzéhez pár perc erejéig egy igazi ősi finn népdal lassú zene nélküli eléneklésével. Majd ezután pedig elementáris erővel kezdek egy újabb vidám pörgésbe a jóemberek. Tracklist-ből, emlékszem a Beer beer, Journeyman, wooden pints, Pellonpekko, Hunting song, Vakirauta, Mindsummer night, Korpiklaani, Rise(?), és természetesen happy little boozer-re. Hiányoltam pár személyes kedvencet itt is pl.: Pixies dance, With trees, na de sebaj, majd máskor. Az utolsó számról már kijöttem és kivettük a ruháinkat a tárolóból, mert el kellett érjük az 1 órás buszt. Mindenesetre hazafelé a buszon hullafáradtan ez után a fantasztikus bulizós pörgős este után visszatért kissé nyomott és rezignált hangulatom de legalább egy szép hosszú estére kirántottak belőle ezek a finn betyárok. Tisztelet és hála nekik ezért! Fantasztikus koncert volt, köszönöm!"

ttp://www.korpiklaani.com
http://www.kivimetsandruidi.com
http://www.dalriada.hu
http://www.themoon.equilibriummusic.com
http://www.yava.hu
http://www.dyas.hu