Én kimenék hegyre,
lenézek a völgybe,
ott van látom, iszik,
csodafiú-szarvas.
Homlokán fényes nap,
ág-bogán csillagok,
(gyúlatlan gyulladnak)
oldalán égi hold.
Gyúlatlan gyulladnak
meg sosem hervadnak,
patak, melyből iszik,
aranyra változik.
Lábnyoma merre tart,
zöld mezők ébrednek,
sziklák vizet adnak,
virágok élednek.
Hej regö-rejtem, sosem felejtem
a napnak ragyogását,
a holdnak lángolását,
a csillagok világát!
Hej regö-rejtem, sosem felejtem
a szél zúgó szavát,
a patak fényes aranyát,
felzengő tavasz dalát! |
