Köd járta félelmeim haván,
Csillan, csúf csillag fénye,
Hantom felett ő lesz talán,
Szerteszakadt szerelmem képe.
Alkonypírbe burkolva minden,
Halott holnap reménye,
De küzdelem dúl itt benn,
Tenger titkom képében.
Mélybe húzó pillantás, vadul
Rángatja ragasztott vértem,
Széttépi, érzelmeim balul
Forrasztott füstjét az égben.
Elmúlással takart születésem,
Megújult, mélységes medrében,
Szívem minden gyors lüktetése,
Szilánkokra szakítja szemében.
Érzelmeim érzékeinek csalfa,
Kiismerhetetlen hangját,
Mely lopva, gátlástalanul csalva,
Tépi mindenki magas rangját. |
