Hajnalnak bús ölén, porlad
a szenvedély,
Szürkén s oly félve: álmokból ép testbe.
Elképzelt háborúk, felsejlő, rettentő
hangzavara ébreszt valótlan sötétségbe.
Értsd hát, mit a kéz áld,
Csodaként éltet:
Egy Haldokló vétket.
Oly nehéz az életünk, de mégis sokat igér.
Hü remény mosolya szép.
Mondd el hát, mi az, mi a szivedig ér:
Ne félj nem bánt az ég.
Fáradtan ölel a szél,
Békét is ő mesél:
Küzdelem a nappal
Megváltás éjszóval.
Jönnek még szép idők
Mig a nap felkel, szivünk útra kel
S a holnap vár. |
