Minden örömöm szertekélt
Mikor szívedtől búcsút vettem
Oh, hogy tehettem...
Egy angyalt űztem el
Mnden bánatom forrása te lettél
Kértelek, s csendben elengedtél...
Kővé váltam én...
Hiába sír már a lelkem
Csak havat hint a szív
Mi volt, emlékként ég
Ébrednem néma kín
Ha hozzád értem félve
Minden ami fájt, elillant, elmúlt
S ha szemednek tükrébe néztem
Hittem, csak mi léteztünk...
Hiába sír már a lelkem
Csak havant hint a szív
Mi volt, emlékként ég
Ébrednem néma kín
Ébrednem néma kín
Bohócként e nagyvilágban
Tán nem volnék egyedül...
Hiába sír már a lelkem
Csak havant hint a szív
Mi volt, emlékként ég
Ébrednem néma kín
Keresztem súlyát viselnem kell
Keresztünk súlyát, viselnünk kell... |
