Újabb kábult hosszú éjjel,
Testem zuhan a párnák közt végzem.
Mióta így megy, s mindig ugyanúgy,
Hiába keresem, nincs már kiút.
Nem értem, miért nézel így rám...
Mit vársz tőlem, mondd miért kiabálsz?
Üveges szemmel az ablakon át,
Nézem, ahogy lassan felébred a táj.
Rendezni kéne végre, minden dolgomat,
Fejemben újra lüktet egy gondolat.
Harcolok önmagammal,
Átkozott másnapos hajnal.
Refr.
Várom, hogy kitisztuljon az ég,
A vihar után végre ragyogjon fel a fény.
Múljon el, érjen véget,
Hadd érezzem újra, hogy élek!
Üveges szemmel, az ablakon át,
Nézem, ahogy lassan felébred a táj.
Rendezni kéne végre, minden dolgomat,
De fejemben újra lüktet egy gondolat.
Harcolok önmagammal,
Átkozott másnapos hajnal.
Refr.
Várom, hogy kitisztuljon az ég...
Nem hallom, nem látom, de érzem és újra kívánom.
Véremben a méreg, újra elpusztít mindent. |
