"... rádöbbent, hogy húga számára még mindig elviselhetetlen
látvány és továbbra is elviselhetetlennek kell maradnia..." (Kafka)
Árnyék
Villan szobám falán.
Testvér
Ajtómban tétován.
Rám vár,
Mozdulok, Ő mégsem ért.
Meghalnék
Egy önzetlen mondatért.
Hűs pillantásod fájdalom.
Mi táplál, részvét vagy szánalom?
Hűséged hullámsírba zárt
Félhomály.
A kétség
Orvul tornyosul fölém.
Félek,
Közös létünk véget ér.
Halvány
Emléked még bennem él.
Mit adnál
Egy önzetlen mondatért?
Egymásért egymás ellen harcolunk,
Elvárásokkal szemben
Napról napra átváltozunk.
Hűs pillantásod fájdalom.
Mi táplál, részvét vagy szánalom?
Hűséged hullámsírba zárt
Félhomály. |
