Az utca az otthonod,
A keresztet hordozod,
Súlyos fájdalom,
A pecsét a sorsodon,
Rémülten néznek rád,
Szánalmat ne is várj,
Olyan ez a föld neked,
Mint egy átkozott siralomház,
Az éjszakákat mindig a szabad ég alatt töltöd,
A csillagos sátor, neked rosszabb, mint egy börtön!
Itt nincs jövőd,
Bűn az élet!
Bűn az élet!
Hiába kérdezel,
Senki nem felel,
Semmid nincs,
Fázol és éhezel!
Ha újra kezdhetnéd,
Ó, bárcsak tehetnéd,
Arctalan és névtelen
Emberroncs lettél!
Az éjszakákat mindig a szabad ég alatt töltöd,
Mint egy kivert kutya fekszel a hideg földön,
A csillagos sátor neked rosszabb, mint egy börtön,
Itt nincs jövőd,
Bűn az élet!
Bűn az élet!
Az éjszakákat mindig a szabad ég alatt töltöd,
A csillagos sátor neked rosszabb, mint egy börtön,
Itt nincs jövőd,
Bűn az élet!
Bűn az élet! |
