Szakadó esőben várom a járatot
Szidom a sofőr anyját, sokáig váratott.
Talán ez az az éjszaka, ami soha nem ér véget.
Dobok a tűzre, az arcomon érzem, a lángja hogy éget.
Ahogy az árnyékom az égig ér hátulról a fényben.
Én úgy maradtam itt, ebben az örökké sötétben.
De a lényeg a bélyeg a nyelved alatt.
Hiába változol, ha minden más ugyanolyan marad.
Látom, hallom, érzem
Rohadt a hely, ahonnan érkeztem.
Rohadt a hely, én fáztam, éheztem.
Rohadt a hely, a gyengék nem bírják,
A törvényeket farkasok írják. |
