Mikor megtudtam, hogy ezen a hideg téli estén milyen zenekarokkal találkozhatok, azonnal heves lázban égtem, hogy újra átélhessem a 90-es évek eleji érzést, mikor - jobb híján - az otthoni hifi előtt headbangeltem többek közt az Entombed Left Hand Path, Clandestine és Wolverine Blues albumainak brutál riffjeire. Elérkezett a várva-várt időpont és reménykedve indultam hát a Dürer kertbe, remélve, hogy megszólalnak majd a régen favorizált lemezek zúzdái. Megérkezésemkor azonnal kedvemet szegte két dolog, amiről Kulcs haverom (a Gorezone rádió oszlopos tagja) tájékoztatott. Konkrétan elég rosszul esett, hogy a nagyterembe hirdetett bulit átrakták a kisterembe a túl kevés elővételes jegy eladása miatt. Szokásos probléma, már nem is igazán foglalkoznék vele, hisz előző pár irományaimban már eleget hisztiztem a mai kényelmes fotelrockerek miatt. A másik probléma szerencsére pótolható, ugyanis a 20 órára kiírt vircsaft 19-kor kezdődött, ezért lecsúsztam a Nadir műsoráról. Bocs fiúk, biztosan megint hoztátok a Tőletek megszokott jó színvonalat, amit már jó párszor tapasztalhattunk. Majd legközelebb.

Így hát a Locust On The Saddle nevű formációt láthattam először. Őszintén be kell valljam, hogy eddig még nem találkoztam velük (vagy csak nem emlékszem rá), pedig 2004 óta nyomják a southern metalt és számomra igen meggyőző volt látni, hallani ezt a Down jellegekkel bíró bandát. Koncertjüket aktív és szórakoztató ténykedés jellemezte, ami már az elején mozgásra késztette az - akkor még - csekély létszámú egybegyűlteket, köztük engem is. Volt itt kérem minden, egymás gitárjának pengetése, csókolgatása, hangszercsere, erőpóz és headbang. A basszeros (Domján Gábor) többször is lelépett a színpadról a közönség közé bőgőzni kicsit. Ezért is érdemes néha kimozdulni otthonról. Sosem tudhatja az Istennek barma, hogy milyen kellemes meglepetésekkel lesz gazdagabb egy-egy összeröffenés alkalmával. Ha nem hagy alább a kedv és a lendület, akkor én nagy jövőt sorsolok ennek a csapatnak. Csak így tovább, fiúk!

Kevesen ismerik, de aki tud róluk az tisztában van a holland Devious kompromisszummentes zenéjével. Ezt a kiadványaikon (Acts Of Rage, Domain, Vision) is bizonyították már, de a szemfülesebb death metal rajongók találkozhattak is velük itthon 2006-ban a Krisiun vendégeként. Az ex-Altar zenészeket (Arnold - ének, Frank - dobok) is felvonultató horda már jobban beindította a nagyérdeműt. Az óriási csipegetésen kívül semmi extra színpadi produkciót nem nyújtottak, de a muzsika éppen elég lehengerlő volt ahhoz, hogy mindenki elégedett legyen a teljesítményükkel, viszont feltűnt, hogy a megszokottnál sokkal jobb lett a hangzás. Ezek szerint mégiscsak függ a cucctól és a szakemberektől az, hogy hogyan szólal meg az adott koncert akárhol legyen is az. Hála nekik ez a - körülményekhez képest - jó hangzás nagy örömömre végig megmaradt. Érdekességképpen megemlíteném, hogy Frank végig mosolyogva tálalta elénk nyaktörő tempóit és ez nem valami erőltetett művigyor volt, látszott rajta, hogy nagyon élvezi, amit csinál. Remélem még sokszor találkozhatunk velük!

A Merauder nevű underground NYHC zenekar tagadhatatlan Biohazard jellegzetességekkel bír, de az ő stílusuk valahogy zúzósabb, thrash-esebb elemeket hordoz, ami nem baj. Sőt, számomra kifejezetten szimpatikus! A majdnem teltházasra duzzadt rajongó táborban előkerültek a fejkendők és a baseball sapkák, amik aztán a nagy hőség miatt gyorsan el is tűntek. A gengszterek koncertje végig pörgős volt, mindenki nagy lelkesedéssel fogadta a bandát és már rögtön az első hangoknál beindult az őrlő gépezet. Az amúgy is nehézkes fényképezés néhány szám után majdhogynem lehetetlenné vált, olyan intenzív volt az őrjöngés. Azért megpróbálkoztam a lehetetlennel, ezért másfél liter rám borult sör és néhány kék-zöld folt kíséretében elkészültek a képek. Na ilyenkor kell reklamálni a főnöknél némi veszélyességi pótlékért. Érdekes, hogy elvétve sem nagyon lehetett látni a manapság pepita kiegészítős, emofrizurás, táncikáló, vonagló újiskolás hc arcokat. Vajon miért? Talán az igazi zene, az igazi hardcore nem vonzza annyira őket vagy a hihetetlen kemény stílusú pogo tartotta távol eme divatos emberkéket? Egyébként mindegy is, nekem nem hiányoztak!

A swéd Entombed -ék bizony nem mai gyerekeknek számítanak, '89 óta megszámlálhatatlan mennyiségű húrt elnyüvő banda most is matathat egy újabb készlet után, mert a turné kisebb fesztiválra dagasztott budapesti állomásán ismét jócskán kitettek magukért. Volt akit a kinti zord időjárás kapott el, volt akit a benti hangulat heve gyűrt maga alá, de a több, mint egy órás fűrészelés után nem maradhatott szem szárazon, hangszál egészségesen és fül szétszaggatatlanul. Óriási ováció közepette indult a tombolás, bár ekkorra már annyian lettünk, hogy egy tűt sem lehetett elejteni. A helyszűke miatt sokan többször is felbuktak az amúgy is alacsony színpadra, de szerencsére különösebb baleset nem történt. Azt hittem, hogy a Merauder buli alatti tombolást nem lehet überelni, de lehetett! Hatalmas best of koncertet nyomtak a fickók, de a legnagyobb showman L-G Petrov volt, aki mindvégig pörgette ritkás hajzatát, rohangált, üvöltött, headbangelt. A bömbölések közötti szünetekben pedig elégedett mosollyal nyugtázta, hogy érdemes volt útba ejteni kis hazánkat. A kopaszodó, de annál fiatalosabb mentalitású, karizmatikus énekes igazi old-school metalhead, felvarrókkal telepakolt bőrmellényén trappolt fel és alá, miközben hol vizzel, hol sörrel borította nyakon magát és jó néhányszor kénytelen volt kidobni a fikát az orrából, hol a földre, hol a saját King Diamond pólójára. Az beállásnál néztem is, hogy mi a francnak pakolnak ki szénsavmentes ásványvizeket az erőlködőkre, de ekkor rájöttem, hogy "fürödni" kell az, nem meginni. Amúgy is az egyik legismertebb márkájú holland árpamalátával csillapították szomjukat, amivel megkínálták a legodaadóbban csápoló közönséget is.

Ezek után már azt sem bánom, hogy a kisteremben rendezték meg az egész banzájt, mert sokkal közvetlenebb volt a kapcsolat zenészek és rajongók között ettől lett igazán underground hatása a rendezvénynek. Sajnos újabban egyre ritkábban tudok ilyet mondani, de felejthetetlen 80-as évek béli feelingje volt az egész produkciónak. Halkan, de meg merem kockáztatni, hogy az év koncertje volt. Számomra legalábbis, de biztosan vannak a résztvevők közül, akik osztják a véleményemet. Köszönjük nektek, Entombed és mindenkinek aki lehetővé tette, hogy átélhessük ezt az élményt, mert tényleg élmény volt, méghozzá a javából!

http://www.myspace.com/serpentsaints
http://www.myspace.com/merauder
http://www.myspace.com/deviousdomain
http://www.myspace.com/locustots
http://www.myspace.com/nadirhungary


[Tovább a képekhez...]