Ülök a fotelben, tétován, kócos arccal, s kissé elbizonytalanodva nézek magam elé. Lelkemben némi bűntudattal is. Lehet, hogy voltaképp velem van a baj? Hogy lehet az, hogy csak engem zavar ez az egész? Senki másnak nem bántja a fülét?
Hogy miről is van szó? Reggelente – bár mint köztudott, undorom van a médiától – a kávé mellé mindig hallgatok egy kis Kossuthot. Az olyan megnyugtató. Kedvencem a vízállásjelentés, no de erről bővebben majd máskor.
S ahogy ott ülök, s bámulok ki az ablakon – szinte minden áldott reggel –, elhangzik a következő mondat: „a robbantásban meghalt ennyi és ennyi ember, köztük nők és gyerekek”. És itt, ennél a pontnál mindig megrázkódom kissé. Miért? – teszem fel magamban a kérdést – a férfiért nem kár? Az pusztulhat? Az ma már nem hír? Hová lehet még lerúgni trónusáról a férfit? Miféle alsóbb régiókba? Mert a haladás mindent elkövet, hogy rugdossa lefelé. Minél lejjebb, minél alantasabb pozícióba. A hagyományos családmodell – a normalitás – szerint ugyanis a család feje a férfi. Fölötte csak Isten van. Ha aláaknázzuk a férfi tekintélyét, maga a család válik életképtelenné. S a cél voltaképp ez.
Korunk férfiideálja ugyanis az Al Bundy-típus. Tudják, az a hájfejű cipőárus. Ő ma a prototípus. Gyerekei kiröhögik, neje kihasználja, tekintélye nulla. „A hülye férfi”. Az idióta. A lúzer. Érte nem kár. Ő akár fel is robbanhat. Nem számít. A média ezt sugallja nap mint nap: a férfi erőszakos, mosdatlan, trehány és idegesítő. Egy selejt. Nem borotválkozik, az ágyban önző, issza a sört és böfög.
„Köztük nők és gyerekek.” A propaganda mindössze egyetlen esetben tesz némi kivételt. A Nagy Testvér a terrorizmus elleni harc, meg persze az emberi jogok és a humanizmus nevében, a minap a földdel tett egyenlővé Irakban egy falut. Nem én találtam ki, a rádió mondta. Eredmény: 18 halott. Köztük szép számmal „nők és gyerekek”.
De ezt most a bukott amerikai akció kitervelői cinikus közönnyel mondták, mivel hála az újabb haladásnak, még a „nők és gyerekek” se számítanak, csak a harc a „másik” terrorizmusa ellen.
JÉZUS SEM SZÜLETETT BÁRHOL,TÖRJ ÖSSZE EGY INKUBÁTORT!! SEX!! HATE!! REKENRÓL!!!
Regisztrált tag #19801
Regisztrált: 2009. febr. 08. v. (23:40)
Lakhely: Zugló
Üzenetek 412
Tőled tébolyultan
Tőled tébolyult eszemmel felfoglak,
életem percei körülötted forrnak.
Naplómba neved örökké beégett,
mosolyod, kacajod, szívembe vésett.
Ha barna hajadon felvillan a fény,
szívembe kard sújt le nevetve felém.
Sokan azt mondják kicsinyes vagy s nehéz,
de ennyi áldozatot szerelmed megér.
Tudom hogy nem szeretsz, csak a barátod vagyok,
az elmém homályos, a rabod vagyok!
Vállalnám a sorsot, mint Trisztán és Izolda,
meghalnék érted mint búnak írnoka.
Sok helyről hallatszik a boldogság szózata,
csak nekem jutott ez a furcsa Golgota?
lilkooo írta: ... http://www.youtube.com/watch?v=RPj-_J-Yt8k
Egy kedves barátom versét zenésítettem meg, és rajzoltam hozzá egy kis "varratot"..., hallgassátok sok szeretettel! :)
nagyon jók,csak így tovább!!!
Köszön szépen, továbbra is igyekszem :) És Kaszmán Zoltán nevében is köszönöm :)
Regisztrált tag #19801
Regisztrált: 2009. febr. 08. v. (23:40)
Lakhely: Zugló
Üzenetek 412
Különös álom
Ma leszállt egy kis csillag és segített.
De sajnos azt mondta: csak a kapuig kísérhet.
Én mosolyogva mentem, a szél pedig süvített,
Körülöttem, s felettem, megannyi kísértet.
Maradandó a szellem, a test csak kíséret,
Szárnyakra keltem gyorsan,
Egy angyallal cseréltem.
Öreg, fáradt bagoly huhogott a cserépen,
Száraz, régi gallyak recsegtek serényen.
Az ajtót kinyitottam, halkan, de keményen.
Kékes füst gomolygott egy romos kéményen.
Miután magamhoz tértem,
A szobámba beértem.
A már jól megszokott körülményeket éreztem,
És rájöttem, egy különös álomból eszméltem…
Regisztrált tag #19801
Regisztrált: 2009. febr. 08. v. (23:40)
Lakhely: Zugló
Üzenetek 412
Fuss!
Fuss ide, gyorsan szaladj,
Szívem érted majd meg szakad.
Csókolj hevesen,
Szeretett kedvesem.
Nyelved a számban:
Mint vadkacsa az árban.
Szoríts magadhoz,
Erősen, s közel,
Lelkem gyémántja
Egyre jobban tüzel.
Érezd a lelkem,
Élvezd a testem.
Mert immáron
Nagyon beléd estem.
Lestem, tettem, vártam,
Láttam, írtam= LEVELED
Majd a boldogságtól
Majdnem sírtam.
Hittem, tudtam.
A beléd való bizalmat
Örökké beróttam.
