Tündöklő fényű gyermeket
Fürdetni porban mért lehet?
Lehet-e a világon
áztatni sárban a tisztaságot?
Reményeket karóba húzni
és őrölni porrá szíveket.
Mondd, kedvesem,
Tudod-e vígasztalni
a széttört szívű gyermeket?
Ültem a tóparton,
Gondoltam magamban,hiányzol!
Nem gondolat volt,hanem valóság,
Ez van,de nem bírom ezt már így tovább.
Látni szeretnélek ölelni két karommal,
S veled lenni teljes mivoltomban.
Reméltem ma láthatlak,foghatoma két kezed,
S nézhetem a szép szemed.
Egy csillagot Láttam fent az égen,
Te voltál az,s úgy hiszem,hogy ez nem véletlen!
Szeretlek MINDENEM!!!!(ez már nincs benne:))
Regisztrált tag #37409
Regisztrált: 2010. ápr. 04. v. (12:36)
Üzenetek 2
Haldokló!
Fény a sötétben,
szikrányi esély az életben,
vágy vágyódás a szívemben.
Csillogás, mint megannyi csillag az égen,
vakító fény, mint nappal az égen.
Nincs esély a sűrű semmibe,
te vagy a csapás vezess az életbe!
Halott és haldokló közti állapot,
itt vagyok tudatlanul meghalok.
Szürke fátyol fekete ruha,
körbevesz fájdalmak hada.
Síró szemek, összefont kezek,
még mindig csak lebegek.
Csak egy utolsó csókot kérek,
ez a csók vezet utamon.
Túlvilágról majd kiáltom:
szeretlek angyalom!
Regisztrált tag #3399
Regisztrált: 2007. szept. 07. p. (09:13)
Lakhely: Nagyvázsony/Várpalota
Üzenetek 65
Walesi bard írta: ...
szabcsingl írta: ... A lélek fája
A lélek fájára nézz fel ember
Ember nézd, meg mit tettél?
Gyökereit vérrel itattad
Levelei lehullottak
Reményei elsorvadtak
Ó, ember, végzet,
Végzet, mit te nyújtasz,
Csalfa, mit megmutatsz
Szép jövővel kecsegtetsz
De csak férgeket küldesz,
Mely a legkeményebb részt is kirágja,
Szép lassan így hanyatlik el
Minden léleknek
Rég nem becsült
Meg nem értett fája
