zollye írta: ... Üdvözletem a Rockerek.hu Olvasóknak, ill. Íróknak!
Ha már erre járok...
Isten nevében
Rég múlt időkben, Őseink idején
Nem mindig találták szöget a fején
Járvány, árvíz, káosz, Fajgyűlölet
Nem jött csak úgy házhoz:
'Hisz ÉGI LELET!
Ez volt a múlt Isten nevében?
Vagy ugyanez volt emberek vérében?!
Ez volt a múlt Isten nevében?
Vagy ugyanez volt emberek vérében?!
Eszme-szaporodás, ezernyi nézet
A lényeg egy maradt: Látszat és kinézet
Szekta, kolostor, Vallási intézet
Adakozz Istennek és Ő majd MEGVÉD Téged
Ez volt a múlt...
Ismered a nyomort, sőt az üres gyomort
És tán barátod is, Ki ablakon kiugort
VilágháborúK, Jalta, Hiroshima
Hogy történhetett?!
-Ne mond, hogy meg van írva!
Részegen osztogat egy ember vodkát
Más ijedten dugdossa el farkát
Meccs után ballisztikus a csoda
Hogy üvegek repkednek, hol álltam, oda
Ligeti anzix...
Ez az ország...
Ez az ország, hol kevesen boldogok őszintén,
s az is ez, hol a halált úgy várják sokan, mint én.
Napról-napra élek, terveznem nincs mit, s mire…
-Tehetek én bármit: nem számíthatok senkire.
Hamis az éLeT, hamis az iTaL, hamis a hamisító,
hamis a benzin, a rendőr és a biztosító.
„Menő” az, ki aljas, hírből sincs gátlása,
kibe tartás szorult, lebeg az állása.
Pénzért szülő asszony: korunk vetülete.
Az elvégzett munkának már rég nincs becsülete…
Ha víz hajtana mindent...
Ha víz hajtana mindent, én bíz’ nem mosdanék!
A „közjárművek” tankjaiban vígan „lubickolnék”.
Nem lenne jó üzlet az emberek nyomora.
Poshadt lenne végre a „bizniszelők” bora.
Ha víz hajtana mindent, keveset adóznék.
Nem terhelne senkit adóztatott pótlék.
Nem kellene kuncsorogni sem a puszta létért,
az Emberért, az állatért, vagy a levegőért.
Ha víz hajtana mindent, tiszta volna minden.
Nem készülne leltár arról, hogy éppen mi nincsen.
Tudatosulna az Emberben, hogy a természet az úr,
s a telhetetleneknek végre lesz tán az arcukon „lazúr”.
Ha víz hajtana mindent, Embert nem ölnének.
Hová csak akarom, gépek elvinnének.
Az Ember tetteit nem pénz motiválná,
társát sérelemből fel nem robbantaná.
Ha víz hajtana mindent, kevesen lopnának.
Az „ÉLET GYILKOS EMLŐJÉBŐL” kevesen szopnának.
Értelmesebb tett lenne Emberként ÉLNI,
társaidtól kinn az utcán nem volna okod FÉLNI.
Ha víz hajtana mindent, nem volnának rablók.
Nem olajjal festenének a „Frencescok” s a „Pablok”.
A bódulatért nem ölnének, úgy, mint a piáért,
s nem fizetnénk vagyonokat lassú kínhalálért.
Ha víz hajtana mindent, tisztább lenne az ÉLET.
Embertársunk életében nem keresnénk „léket”.
Nem a múltat feszegetnénk, s nem azért, hogy ártsunk.
Terveznénk és építenénk közös boldogságunk.
Ha víz hajtana mindent, nem volna ily nyomor.
A természet bajaira sem kéne több „donor”.
Nem volna a környezet egy „Haldokló rémregény”,
s nem úsznának haltetemek a folyók piszkos vizén.
Ha víz hajtana mindent, nem volna barbárság.
Lenne megint talán TÖBBSZÖR Budán Kutyavásár.
Nem „vesztenék szemem fényét” mondvacsinált „sztárok”,
kik meggyőződésem szerint pusztán csak KONTÁROK.
Ha víz hajtana mindent, az élet nem lenne kiváltság. Nem
folyna fegyverek ”nyelvén” a hit s az imádság.
Nem töltene "fájdalommal” az, hogy más boldogul,
nem küzdene sok ember oly értelmetlenül s vadul.
Ha víz hajtana mindent, nem volna politika.
Legalábbis nem lenne „köpködő olimpia”.
Nem arra „nevelnék” az uniós „állatpolgárt”,
hogy mentalitása alázzon románt, albánt, s bolgárt…
Ha víz hajtana mindent, tán igaz volna a szerelem.
Nem kéne a hülyeséghez 186 egyetem.
Szélhámosok szabályai nem szabályoznának,
s kevesebben lennének tán, kik begolyóznának.
Ha víz hajtana mindent nem lennék gyanakvó.
Egyértelműbb lehetne, hogy ki „frankó” s ki „gyarló”.
Az, hogy ki mit ígér, semmit nem számítana,
s nem érezném folyton úgy, hogy „csak” le vagyok „SzaBva”.
Ha víz hajtana mindent, nem lennének e sorok.
Nem lennének hamisak az emberek s a borok.
Egyes népek nem próbálnák egymást eltaposni
és értelme volna ismét Emberként alkotni.
Ha víz hajtana mindent, nem lenne ennyi börtön.
Nem „duhajkodna” többé a „legény” a sok sörtől.
A ma született gyermek nem lenne „nyűg” talán,
s nem volna Magyarország a „Világ Szégyen-falán”.
DE!
Kevés az, mit „egymaga” hajt a víz!
A napi „ÉLET” is pusztán csak egy „végtelen kvíz”!
S ez nem is igen fog addig megváltozni,
míg az ember nem akar elveiből semmit feláldozni…
Erkölcs és becsület
„Erkölcs és becsület.” –Ebből ma nem élsz meg.
Nézz arra, ki „jól él”, s azonnal megérted!
Nem az a lényeg, hogy mit, s kinek adtál,
lényegesebb az, MIT EDDIG KIHAGYTÁL!…
Ha ELJŐ AZ IDŐ...
Ha ELJŐ AZ IDŐ majd mennyire félek,
hogy „az élet rolóját” lehúzom végleg?
Lepereg-e előttem menete életemnek,
mielőtt csendben s végleg elfelednek?
Fáj-e nekem vagy akár másnak,
hogy nincsen számomra ezután másnap?
Nehéz-e úgy végső búcsút intenem,
hogy ne kelljen düh magvát körém elhintenem?
S azért milyen árat fizetek vajh’,
hogy az „Ismeretlen” nem feled semmilyen fajt?
Mikor „a rolót végleg lehúzom”,
vissza a múltat többé nem
sírom,
s a kínok-kínjait remélem megúszom.
Igazságos a SORS
„Igazságos a SORS.”
Egyszer mindenki megszületik.
Igy vagy úgy, de egyszer csak „felnevelik”.
„Mindenki a saját sorsának kovácsa!”
Később meg önmaga árnyéka lesz csupán csak…
„Igazságos a SORS.”
Egyszer mindenki meghal.
Élete alkonyán „vizet már nem zavar.”
Kényeknek kitéve „éli át az elmúlást.”
Ismerősei hallják jól az „utolsó harangzúgást”.
Igazságos a SORS?
A halál nem „mérlegel”!
A „gyengék” és szerencsétlenek közt „önfeledten
legel”.
„Étvágya örök, s csillapíthatatlan!”
„Ereje abból fakad”, hogy senki sem halhatatlan.
Választás
Már 1000-rel hordják hozzám a szemetet.
Ígéret-rendszerek „vakítják szememet”!
„Úsztatja” az „elit” már a „kis halakat”,
- „kábszeres dumával” mossák az agyamat.
Az elvárható „színvonalat” nem érhetem soha el.
Az „uniós állatpolgár” ennyit nem érdemel…
A nyugdíjas korhatárt úgysem érem soha el,
- kapja azt az „elit” is amit jól megérdemel.
Igérgetés! Ámítás! Kábítás! Számítás!
CSALÓDOTTSÁG! HITETLENSÉG! ISZONY! UNDOR! ÁSÍTÁS!
„Ásom a választ”, - de csak nem találom…
Ez sem lesz az én „választásom”!
Rossz korba születtem
Ki tehet arról, hogy rossz korba születik,
s mint „másként gondolkodót”, nemigen szeretik!?
Ki tehet arról, hogy mert „másként ítél”,
a „menő elme dühödten elvetél!?”
Ki tehet arról, hogy a lét sokba kerül,
s a múltnak tanulsága feledésbe merül!?”
Ki tehet arról, hogy a felelős nem ül,
hanem élheti világát felelőtlenül!?
Ki tehet arról, hogy szíják a vérét,
mert non-stop fizetheti mások hülyeségét!?
És
Ki tehet arról, hogy ilyenné váltam?
-Hisz’ senkit és semmit anno nem utáltam.
Hajlék nélkül
Kartonokon fetrengve, viseltes „ruhában”
élhetnek „Emberek” kerek e világban.
„Lételemük” bűz és kilátástalanság,
alkohol, éhség, s állástalanság.
Keresd a „jót”, Ki nem „rulettezik”,
s az ÉLET reményében ebből kivetkezik!
Keresd azt, Ki még szilárd jellem,
s nem mond az ÉLNI AKARÁSNAK ellent!
Keresd azt, Ki nem csak bőszen,
- s „a jót várva” – kesereg,
Ki a „padlóról felállva” kezdeteket sem feled!
Keresd azt, Kinek szakmát, munkát adhatsz,
s ha tanulni hajlandó, mondhasd:
„Nos! Itt lakhatsz!”
Jó és rossz
Ami „jó” volt, nem lesz.
Mi pedig „rossz”, meglesz.
A „jó” kallódik, -alapoktól.
A „rossz” halmozódik, -kamatostól.
A „jó” optimista: változást remél.
A „rossz” pesszimista: „fabadkát” sem ér…
A „jó” adakozik: a „nincsből is ad”.
A „rossz” hadakozik, -ha tenni kell, -kifakad.
A „jó” örül, ha boldogulsz.
A „rossz” MEGŐRŰL, ha nem „lapulsz”.
A „jó” sikeredre nem irigy.
A „rossz” érezni, létezni nem bír így.
A „jó” az esendőn segíteni tiszta szívvel robog.
A „rossz” pedíg azt hiszi, a világ körötte forog.
Ketyeg az óra!
Ketyeg az óra!
–Már senki nem keres.
Cuccaid eltűntek.
„Jót tenne”egy feles.
Bár szívesen szólnál,
de már nincs igazán Kihez,
-a Halál lassan kábít,
s magának „felfedez”.
Pisilned kéne.
–Mást most nem is érzel.
„Egy köpenyes” gesztikulál,
s csak fehéren nézel.
Már indulnál is,
- de finoman visszalöknek:
ágyadhoz vékony csövek,
s finom műszerek kötnek.
Hang nincs a „TV-n”,
s nincs „távirányító”!
Az „adás” számodra
már csak torzan „fogható”!
Rajta színes vonalak
egymással kergetőznek.
-„Arcaik ráncosak”,
és kisimulni készülődnek.
Hosszú volt ez az év!
Túlontúl hosszú!.
Mégsem forr fejedben
féktelen bosszú.
–Mindenki megtette,
amit csak tehetett,
-a pap is feladta már
az utolsó kenetet.
Arcodon a kín hideg vize
ridegen lepereg.
Kedvesed szorítja végül
szipogva hűs kezedet...
Ne kérdezz semmit!
Ne kérdezz semmit!
–Már a kérdésed SEM igaz!
Hogy van-e „cserejátékos”,
- már ez sem nyújt „vigaszt”…
Megint elülteted „hatalmadnak magvát”,
de „a serkent növényre a tavasz rügyet sem vet már”.
Ne kérdezz semmit!
–Már nem vagyok kíváncsi rád!
Okoztál „te” már eddig is bőségesen kárt!
Már a józanabb, csendesebb énem is megutált.
Az „ősközösségi tagságért” fizettem bőven felárt…
Ne kérdezz semmit!
–Már nincs miről „beszélni”…
A Bugaci ménesnek kéne
„téged” jól szájba „tekézni”!
Kezdeti bizalmam elhazárdíroztad!
Múltamat és „jövőmet” már rég „kiradíroztad”…
Ne kérdezz semmit!
–Úgysem figyelsz „te” rám…
Nem érdekelt „téged” sosem,
hogy otthonom kastély-e vagy karám…
Míg a hatalomért nyáladzol,
„büszkén mosolyogsz le” ám,
de amint „részévé váltál”,
magasról „teszel te” rám…
Ne kérdezz semmit!
-„Veled” nem beszélek!
„Veled” vagy nélküled,
-de jobban úgysem élek!
Hazug vagy, képmutató,
s más kárán nyerészkedő!
„Te” az én életemben
nem leszel többé tényező!
Ne kérdezz semmit!
Nemhogy a kérdésed,
- már gondolatod SEM IGAZ!
Nyerész, korrupt "ténykedésed"
túlontúl sokba kerül.
Belharc
Olykor, néha-néha, ha tükörbe nézek,
töprengem tépelődve:
”Vajon miért élek?
Miért ragaszkodom ahhoz, ”mi másnak nem drága”?
Gyávaságom az, mely ”nem terel” túlvilágra?
Csak ”ebben a világban” érzem a magányt,
-mint ”köztéri zenész”, ki ”húzza bús dalát”?
Mire vagyok jó még ebben a világban,
ha nem hiszek istenben, emberben, s a virágban?
Mi értelme az érzésnek, a gondolatnak, s a ”hangnak”,
ha ”a kilátástalanság kocsonyájába céltalan fagynak”?
Miért ”súlyt” engem lelkemnek harca,
mit ”ha meg is nyerek”, engem üt arcba?”…
Mesés ez az ország
Mesés ez az ország! Milyen felemelő!
Élén „Ali-baba s a majd 400 népviselő”!
Csak úgy, mint nem is régen, a ”halhatatlan pártban”,
lehetsz ma valaki a hierarchiában.
Mesés ez az ország! Mindenkit kiszolgál!
Az már ezredrangú, hogy ehhez TE mit szólnál.
Bármi eladható! Nem számít a holnap!
”Örülhetsz”, ha ”alkalmaznak” segéd-igáslónak…
Mesés ez az ország! Mérhetetlen gazdag!
Az ”elit” fantáziája, ha népet sanyargat…
Te is gazdagodhatsz -az indulatok által.
-Én sem vagyok szegény féreg az ”országalmában”.
Mesés ez az ország! Annak, ki NEM magyar!
Pechemre, az ”elit humorérzéke” ily fanyar.
A ”vidámság” e honban nemigen érződik.
A ”damil”, melyen rángatnak, nem e honban végződik.
Mesés ez az ország! Bárkinek behódol!
Hogyha ”villant egy kicsit” a hazug ”mosolyból”.
Mit ellenséges hadseregnek eddig SEM sikerült,
20 év alatt hozta ”a slep”, mely elvetemült.
Mesés ez az ország! ”Nyersanyagban” gazdag!
Közéleti szereplői munkájukra szarnak!
Senki nem felel semmiért: a közpénz ”halogén”.
-Nem is sejtettem ennyi ”gázt” Európa közepén!
Mesés ez az ország! ”Van rá magyarázat!”
Itt bárki, bármit, bárkinek, bármikor ”megmagyarázhat”!
Az ”indoklások” készen vannak ”időre” s vég nélkül!
A ”süket dumák rendszerében” az ép elme leépül…
Mesés ez az ország! ”ÁrKád népe” büszke!
”Saját népe kiirtását zászlajára tűzte!”
Minket, akik eltartjuk, elárul! Kitikkaszt!
A Föld, amelyen születtünk, elárvul, "kiszikkaszt”…
Mesés ez az ország! Itt ”mindenki” elégedett!
Aki ezt nem így gondolta, ”mindent felégetett”…
Számára a honi élet ”igen bonyolult”,
-jó szolgálatot tett neki a ”túlélő-katapult”.
Mesés ez az ország! ”Élete” gondtalan!
Kedvezményezettjeinek ”fele” kár, hogy ”hontalan”.
A notórius adózó, míg ”hajkurássza álmát”,
A hontalan szüreteli, viszi el a „pálmát”!
Mesés ez az ország! Ez a ”csodák földje”!
Rajtunk röhög a ”tengerentúl” s a ”Földrészek Hölgye”!
Tornyosuló problémáink ”hallgatója” süket!
-Elég pár ”prüszkölő veréb”, s ”simítva” az ügyed…
Mesés ez az ország! A hatalom ”JÓ üzlet”!
Mint a ”kasztrált vezérhím a tűzről pattant szűznek!”
„Törvényeink” mögé bújva „fejesek” gúnyt űznek…
Nincs az a ”ventillátor”, mely véget vet e bűznek…
Terv nélkül
Képzelet nélkül az Ember nem hisz.
Hit nélkül nem tervez semmit Halandó.
Terv nélkül a lét csak „céltalan vágy”,
s az Idő sem az, mely „gazdagon múlandó”.
A vágy, ha céltalan „szokássá dermed”,
s „az Idő tengere mélyebb, mint elég”.
„Az Időnek poshadt vizében” bomlik meg az elme,
s a lélekkel együtt kínok közt „elég”.
Bánat
Tudod, mikor szólnál, s „néznek rád mereven”.
Szemek s fülek „siklanak” át rajtad ridegen…
Mikor szolnál valakihez móddal s kedvesen,
de nem méltat senki, hogy megértsen rendesen…
Mikor fásult vagy, s a környezet nem köt,
s az „egy” után sem mondhatsz „kettőt”…
Mikor „áll a rohanó idő”,
s az unalomnak új hajtása nő…
Vagy végre találsz már magadnak „célt”,
-de az még „fogantakor elvetélt”,…
Akkor tör csak igazán rám dúlva a Bánat!
Szerelem! Téged már régóta „nem látlak”!
Emberi sors
Mikor születtél, házatok „újult”.
Háború sebei „gyógyultak” rajta.
Sínek forrósodtak, „kurtultak” hirtelen:
családok „költöztek” sebtiben „rajta”.
„Dönteni nem tudók” hadai sírtak,
- könnyükkel számtalan levelet írtak.
A „tiltott gyümölcsöt” ízlelték szüntelen,
- vérrokont úgy értek el, ahogy bírtak.
Ahogy nőttön-nőttél, -mint a szegénység,
- egyre jobban „pezsgett Európa vére”.
Nem vált „jó üzletté” a deli legénység,
- a Don „véste magát agyadba” egy létre.
Szerencse vagy bánat csupán?
–Hisz nehézkesen, de visszatértél…
Ezt nem sokan mondhatták el másnak.
Szerencsédre „csak” egy lábfejet vesztettél.
Lapozz!...
Kinyílik ismét a „Könnyek könyve”.
–Azt hitted szerettek őszintén s örökre.
Új lapot kezdesz, - pennád könnybe mártod.
Gyászolod érzéseid, hűtlen „jó barátod”…
Pennád nem „karcol”, hisz akad könnyed elég.
A „fájdalom olaja” hosszú idő, míg „elég”.
Ismét lapoznod kell, hogy bánatod folytasd.
Nem lesz ez mindig így: az orrod ne lógasd!
Igazságnak keresése: szakértelem nélkül!
Hatalom féktelen vágya: hit, s gátlások nélkül!
Szerelmesek hódítása: érzelmek nélkül!
Bódulattól megálló szív: értelem nélkül!
Tanulás a nagy semmire: remények s vég nélkül!
Létnek csúfolt elmúlás: eredmények nélkül!
Félisten
Létező félisten
birodalmán vára
Rengeteg amőba
Bujdosik várában
De nem csak tégla vala
Halom sötét alak
Bezzeg ami nincsen
Tucat mérges palack
Jó pár millió
Szerencsétlen ember
Ki majd utolsó szálig
Fellázadni nem mer
De van egy pár, úgy tünik
Ki fel-, majd eltünik
Félisten anarchiád
Mit gondolsz? Meddig tűrik?!
Ahol megfordulsz,
Teljes a nyomor!
Te vagy az, Félisten
Akihez kell gyomor
Pezsgőt bont a volág,
Ha rád köszönt a halál
Nem veszed észre,
Hogy néped erre vár?!
Hallod félisten! Nincs már sok hátra!
Utolsó italod töltsd ki pohárba!
Hallod félisten! Nincs már sok hátra!
Könnyíts már népeden!S ne tipord sárba!
Flegma monotónia
Felébredsz, - vagy keltenek
S megkezded napi életed
Agyadban bekapcsolod
Programozott hónapod
Nem nehéz tartanod
Az ilyesmit a fejedben:
Megvolt - és meg is lesz
Mind a múltban, s a jövőben...
Birodalmad küszöbét
Még át nem léped kijárat
De amint átlépted
Megváltozik: Bejárat
Zárt üzem, zárt pálya,
Hétköznapi vágánya
Mi még "metróként" hathat
A magadfajta számára...
Most egy kicsit tévedtem
Nem is "metró", csak "uszály"
De végül is tök mindegy
Hiszen élni is muszáj
Legalábbis az volna
Volna, de ott van a hiba
Hogy úrrá lett a Földön
A flegma monotónia
Veled van az erő
Ha az "erő" veled van, semmi sem számít.
A ”meggyőző túlerő” csak, ami téged kábít.
Elhiteti veled, hogy „nagyon fontos” vagy,
de egyedül, - „egy pendelyben” - esélyed nem túl nagy.
„Ruhád” állig fegyver. Ez ad „biztonságot…
„Jogosítványt” arra, hogy tehess bármi ártót.
Bármit megtehetsz: annak ölsz, ki pénzel.
– Minden „kívülállót” csak egy „tárgynak” nézel.
Nincs senkinek irgalom, hisz kezedben a fegyver.
– Amíg lőszered van hozzá, nincs isten, s Ember.
„Kegyet” gyakorolhatsz, –úgy, mint egy ősember…
- Abban bízva, hogy „híred majd elmossa a tenger”.
Egzotikus „nyaralásod” fals, és olajszagú!
Szereped a „gépezetben” aljas és szomorú.
Az álarc, amely mögül vihogsz: „demokrácia”.
– Az „elit” által diktált hazug, megtévesztő játszma.
A választ arra nem tudod: „ott” vagy, - de mi végett?
Társaid „kirobbanó formáját” sem igen érted.
„Nemzeti” érdeket szolgálsz – távol a hazádtól
- Parancsnokaid közt kevés az, ki „OTT” van veled, s bátor…
Tévedés
Tévedés!
„Ő” tervben sem volt” még az „átkos” múltban!
Nem e honban született, s nem járt iskolába.
Nem nevelte senki, - hogy az lehessen, aki.
Nem ingyen járt egyetemre, hogy lehessen „valaki”.
Tévedés!
„Ő” a múltban soha sem tévedett!
Nem szolgált ki se pártot, se oroszt, se németet!…
Nemet mondott mindenre, mi még „neki” sem járt.
- El is sírom magam a „meghatottságtól” mindjárt!
Tévedés!
„Ő” sosem élt vissza a helyzetével.
Nem használt „piros telefont”, csak ha „megelégelt”.
Nem szerette sohasem az „aljas korrupciót",
- csak ha nem volt más eszköze felmutatni „mi jót”…
Tévedés!
„Az nem lehet! „Ő” talpig becsületes!”
Csak ha más sorsáról van szó, akkor „felületes”.
Nem tartott „Ő” soha senkit életében „sakkban”,
s nem állt a gerincességgel azóta sem „hadban”…
Tévedés!
„Ő” ártatlan! - Hisz nem volt „neki” múltja!
Reformból „egy szemetelő marslakó eldobta.”
A „Keleti szél belekapott”, - milyen a „véletlen”,
- s „minden az ölébe hullott - kérve, s kéretlen.”
Tévedés!
„Ő nem veszi el” munkádnak gyümölcsét:
„Törvények és rendeletek szerzik meg a büdzsét!”
– Pontról-pontra rögzítik: „alanyi jogon mi JÁR”!
– Még „az orvos sem halandó”, amely „hozzá” kijár.
Tévedés!
„Ő” nem ember! „Ő” nem járhat a „sárban”!
Nem „süllyedhet odáig”, hogy „bérből”, és nem „várban”...
Nem érheti „tragédia”! Nem „érheti” MUNKA!
Ahhoz, hogy ne más tartsa el, nincsen hozzá szokva!
Óvatosan beszélj
Óvatosan beszélj, mert vigyázni nem árt!
- Hatalomra kerül majd, de nem tudod melyik "párt".
Ma még "jó fej" lehetsz: Látszatra megegyeznek.
De nem tudhatod azt, hogy hány noteszba jegyeznek!
Óvatosan beszélj! Jobb, ha magadra maradsz!
A hírhajhász sajtó "rádugrik", ha "vallasz"!
"Szenzációsnak" tűnik a legújabb esemény:
- De a bírósági peren a perköltség kemény!
Óvatosan beszélj! - Kényelmes megoldás!
Ha rám hallgatsz, a "jövőd" kevesebb vívódás.
A "politizálásnak" nem sok az értelme:
NEM TE DÖNTESSZ, - tégy úgy, mintha "nem érdekelne"...
STB
Testőrök gyűrűjében nem lehet azt látni,
hogy miért szokott a pesti ember az utcán anyázni.
A rendőr által kísért "királynak" nincs piros lámpa
És nem ordít rá senki sem, hogy "Menjen a picsába!"
A biztosított útvonalon nincs méteres gödör,
S nem "díszíti" kutyaszar - utcánként húsz vödör,
Ott éppen nem randalírozik közveszélyes horda,
És épp nem hemperegnek hajléktalanok a porban.
Nem tör-zúz, a dianás, a narkós üvegtáblát
Nem tépnek ki az öreglányok kezéből ki táskát
Nem árulják testüket nők sem adómentesen
S mást sem árul a tag, ki most van feltételesen...
Nincs kiszolgáltatva senki a BKV-nak!
És nincsen moslék ize sem a gépi kávénak!
Nem parkolnak gépjárművek a falnak támasztva,
Mondván, hogy: "Most én állok itt és mindenki le van baszva!"
...eSTéBé!
Ezt ritkán mutatja a tévé!
...eSTéBé!
Ezt ritkán mutatja a tévé!
Hogy lehet pontot tenni
Ezekre szépen, sorban?!
Ki fog már végre rendet rakni
Ebben a disznóólban?!
...eSTéBé!
...eSTéBé!
...eSTéBé!
Ezt ritkán mutatja a tévé!
Államérdek
Bánatod „bárkinek elmondhatod!”
– Önzetlen nem orvosolja azt senki.
Az „elit” is csak azon serénykedik”,
hogy máról holnapra légy „yenki”…
Senkit sem érdekel,
ha a boltban „véres a pénz”, mivel fizetsz:
az aknamunka arról szól,
hogy agyad helyett karodban feszüljön „bicepfsz”.
„Államérdek”, hogy ne értsd vagy lásd át, mi folyik körötted.
Ne tudd, hogy mily vastag a réteg, mely uralkodik fölötted.
„Államérdek”, hogy butulj, mint a sorsára hagyott farönk,
s fogalmad se legyen arról, ki az, ki valójában „nyomorba dönt”.
Az ÉRDEK!… Az ÉRDEK!…
- Van belőlük temérdek…
”ÉRDEKEKBŐL” több is van, mint ELÉG…
Modern gyász
Temetésre megyek.
Fekete minden!
A szó, a dal, a ruha,...
-Kivéve az ingem.
A "család" ekkor teljes:
Szinte "sorban állnak"...
-Ki mit tett meg anno
az új hant"lakójának"...
A végnek kezdetekor
Halk az"együttérzés",
-alig hallik néha
egy könnybe fulladt légzés.
Helyén már a kereszt.
A menet elindul,
-szegény pára lakására
Utánfutóstúl!
Indokot keresek:
-Tűnnöm kéne innét!
A gyomrom forog attól,
Hogy ki vinné az ingét...
Végre "lépni tudok"...
-Máskor visszanézek.
Ha nem dominál e hantnál
A látszat és kinézet.
Maradj!...
Az éra nehéz volt,
De senki se bántott.
Senki sem kényszerített,
Hogy lássál világot.
Nem küldött senki,
Hogy kezdj új életet,
Hogy mindent itt hagyj,
S tagadd meg népedet!
Van, Aki hiányolt,
S már nem kíváncsi Rád...
Kinek léted, címed
Azóta sem írád...
Van, Aki keresett,
De falnak ütközött,
-Mikor a Szerelem
Vak lelkedbe költözött...
Van, Aki néha-néha
Szánt volna időt Rád,
De nem is akart lenni
Néked OLDALBORDÁD..
Van, Aki néha-néha
Beszélt volna Veled
És Aki tetted óta
Sem igen-igen feled
Történt, ami történt:
Az Idő-Kerék racsnis...
Pók-szőtte álmainkat
elmosta a Nagy Víz...
Nem kereslek többé!
-Levelet sem várok!
Meg sem ismerlek majd,
Ha szólsz:"Épp erre járok!"
Maradj, ahol voltál!
Éldd csak életedet!
De ha jobbra fordul,
Is feledd népedet!
Maradj, ahol voltál!
Ne is gyere vissza!
Az itt maradtak BORÁT
Túl sok ilyen issza!
Vagyunk és nézünk - 2007
Kint vagyunk ám, feszt az utcán,
-hiszen a név kötelez.
Külsőnk tökély, szépek vagyunk:
"-Állatpolgár! Költekezz!"
Dolgunk volna több mint elég,
de a munka nem dukál!
"Mit képzelsz te öreg harcos,
-élnünk valamiből csak muszáj!"
Csillog-villog a PARIPA,
Miben ÖV NÉLKÜL fetrengünk!
Az Árpád-hídnál a JÓLÉTBEN
nem KRESZ az, - amin töprengünk:
"-Szép vagy te is kollegína!
Mennyire szexi a szád!"
-Kár, hogy ezzel ki is merül
Az EGÉSZ HAVI munkánk!
Vagyunk és nézünk!
Vagyunk és nézünk!
Csak vagyunk és nézünk!
Ezért osztják az illetményünk!
Vagyunk és nézünk!
Vagyunk és nézünk!
Csak vagyunk és nézünk!
Kilóra megvagyunk, - de csak nézünk!
Fiúk! Lányok! Buli vagyon!
-Reméljük, hogy nem féltek!
Bármi, bárhol mozdítható,
mindenhol csak tüntetnek!
Bár -papíron- extrák vagyunk,
s arat köztünk a képzettség!
De egyedül nyuszik vagyunk,
mint jónéhány *** (Áhhh!)!
Liba gágog - telefonál,
- közben eszik és vezet!
Lábbal pöcköli a dekket:
"-Vezetni mily élvezet!"
Záróvonal? Zebra? Tábla?
Lámpák színe? Nem számít!
Lényeg az, hogy államunk
fantomrendőrséggel kábít!
Vagyunk és nézünk!
Vagyunk és nézünk!
Csak vagyunk és nézünk!
Felesleges a képzettségünk!
Vagyunk és nézünk!
Vagyunk és nézünk!
Csak vagyunk és nézünk!
A munka mellett jól elnézünk!
Tégla agyú kinn az úton
Lazán veszi az életed
Hogy másoknak legyen hol lakni
Ingyér visz sírbérletet
Izzadnak feszt a hengerek
Jó az anyag s a térzene
Vipera, baseball-ütő, pisztoly,
S a törvények védenek.
Jé! Egy rendőr - a bátrabból!
-Csak nem intézkedni fog?
Ne értsd félre a helyzetet:
Jelentést írni? Nem fog!
A CSALÁD "ünnepel": áll a bál!
-Rendőrt hívnak sebtiben
"Uram! Hölgyem! Nincs mit tenni:
Nem áll sarló senkiben!"
Vagyunk és nézünk!
Vagyunk és nézünk!
Csak vagyunk és nézünk!
Ahhoz túl sokan, amit elvégzünk!
Vagyunk és nézünk!
Vagyunk és nézünk!
Csak vagyunk és nézünk!
A "törvény" a legfőbb ellenségünk!
Királyok vagyunk -együtt- a placcon
A kétkezi munka nem a mi harcunk
Utazunk, öltözünk, parkolunk - INGYÉRt!
Két kézzel pazarlunk?!
TE fizetsz mindért!
Bámulunk fejünkből, mint a Rozi!
Az életről azt hisszük, INGYEN MOZI!
A munkának undora sugárzik rólunk!
Ha meló van, rögtön felhúzzuk az orrunk!
Sztárok jönnek! Sztárok mennek!
-Kiséret jár a jöttmentnek!
Javadat véded a zsiványtól,
-Ha nem, hát akkor a kormánytól...
Beszélhet bármit az ombuCCmen:
Hisz "Élete örök, mert félisten"!
Javait nem nyúlja semilyen horda
S nem tudja mi a "Majmok bolygója"
Ha megfigyelünk, beszólunk, -fennségjogon sértünk,
A rendőrflepni árnyékából... Ehhez jól értünk.
Napokig, hetekig, évekig nézünk,
Válaszokat se kaphatunk, - hiszen nem kérdünk.
A Vasprefektus hirtelen jött,
- mint a vetemény...
Támasztott is a munkában követelményt!
Dolgozni kellett volna: Nem lehetett bírni!
Gyorsvonat sebességgel "ki kellett nyírni"!
Vagyunk és nézünk!
Vagyunk és nézünk!
Csak vagyunk és nézünk!
Így keressük illetményünk!
Vagyunk és nézünk!
Vagyunk és nézünk!
Csak vagyunk és nézünk!
Ezért osztják az illetményünk!
Vagyunk és nézünk!
Vagyunk és nézünk!
Csak vagyunk és nézünk!
Sokadik már a "Nagyvezérünk"
Vagyunk és nézünk!
Vagyunk és nézünk!
Csak vagyunk és nézünk!
Felesleges a képzettségünk!
Vagyunk és nézünk!
Vagyunk és nézünk!
Csak vagyunk és nézünk!
A munka mellett jól elnézünk!
Vagyunk és nézünk!
Vagyunk és nézünk!
Csak vagyunk és nézünk!
A törvény a legfőbb ellenségünk
Vagyunk és nézünk!
Vagyunk és nézünk!
Csak vagyunk és nézünk!
Ahhoz túl sokan, amit elvégzünk
Vagyunk és nézünk!
Vagyunk és nézünk!
Csak vagyunk és nézünk!
Kilóra megvagyunk de csak nézünk!
Vagyunk és nézünk!
Vagyunk és nézünk!
Csak vagyunk és nézünk!
Túlfizetve, -mert csak nézünk!
Dobj el!
Eltartott, kitartott, betartott lehetek!
Nem tudom, ki vagyok: Nem lelem helyemet!
Keresem önmagam, hol és mit miért teszek...
Céltalan bolyongom, - az őrület kísért!
Tartsd meg, - még jó lehet!
Tarts meg engem! Kérlek!
Eltartott, kitartott, betartott lehetek!
Magam sem tudom a célt, miért élek!
Nincs közeg, ahol jó! Nincs barát, kivel jó!
Otthon önmagamtól, kinn másoktól félek!
Dobj el Engem Élet!
Dobj el Engem, kérlek! - Mert rossz "Veled"!...
Voronyezsi üvegestánc
Lövészárkom elég mély,
Beásom hát magam.
Fejem fölött dübörögve
Küldik már a tankokat.
Társaimat ölik halomra
Egy idegen csatatéren
Második Magyar Hadsereg
Fürdik itt a vérben.
Kiállts Te is Mindnyájukért!
-Az ártatlan halottakért...
Kiállts Te is Mindnyájukért!
-Az ártatlan halottakért...
Idegen érdekért vérzel
Távol a hazádtól
Csőre töltött fegyverrel
A bordádban vagy bátor
Se fegyvered, se ruházatod
Az Orosz Télben
Hadifogolyként se jó,
De mégsem hörögsz vérben!
Kiállts Te is Mindnyájukért!
-Az ártatlan halottakért...
ezzzz hallod nem gyenge!! :O de minek írtad be mindet elég lett volna csak egy jót :Pa legjobbat s akk lehet hogy jobban lüktetne itt is az élet!!!
:P
Édes az élet élvezd,s nincs vétked!!!!!
Regisztrált tag #1478
Regisztrált: 2006. nov. 01. sze. (07:06)
Lakhely: Budapest
Üzenetek 1812
Ma este, ha valaki éppen arra jár és némi kultúrára szomjazik, akkor a X.kerületi Zila vendéglőben
(Gergely utca 4.) ÖSZI-TÉLI szösszenetek címmel,
zenés irodalmi estet tartunk a Fényes Tollazat alkotói kör tagjainak közreműködésével.
Természetesen ingyen.
Kezdés: 18:00
Regisztrált tag #7005
Regisztrált: 2008. márc. 25. k. (21:34)
Lakhely: Berzék
Üzenetek 213
Segítek feléleszteni a topikat. :D
Vers a Fényhez
Napfény te érlelő
Sugara a Földnek,
Felhők vadlovasa,
És őrszeme az égnek.
Fényed életre hív,
Szárba szökken tőled,
Minden apró növény
Lélegzik belőled.
Eleme vagy mindennek,
Mit úgy nevezünk: élet,
Megpróbáljuk de nem tudunk
Nélkülözni téged.
Ott vagy mindenütt, fényed
Mindenhova kísér,
S kik nélkülöznek téged,
Éltük hamar véget ér.
Vannak sajnos olyan helyek,
Furcsa szemtelen lények otthona,
Melyek sötétek, s nem fénylenek.
Ki szereti a napot be nem megy oda.
Furcsa hely az, csupa nyálka,
Nyúlós hártya és jégverem,
Ki az életet ott megpróbálja,
Fény nélküli eredmény terem.
Csúszómászó, szem nélküli
Alattomos kis lény leszel,
S a fénybe vetett hit nélkül
Lélekben is elveszel.
Próbálj inkább fényben élni,
Noha nem veszélytelen,
De a fény majd segít győzni
S átsegít az életen.
Az életen,
Mi nem veszélytelen,
De mindenképp nem a fénytelen,
Csúszós...nyálkás...sivár kis jégverem.
Szeressünk a metáltot!!! XXD
Regisztrált tag #3710
Regisztrált: 2007. okt. 05. p. (14:45)
Lakhely: Fajsz
Üzenetek 451
Visszatértem kihalt itt minden :S nah nembaj tessék
Gyengeség
Látod tested oly törékeny.
Szíved mitn a jég ez sem véletlen.
Ahogy nyár útán az elmúlás érkezet.
Olyan gyorsan ő is vétkezett.
Tegnap még vígan úsztam a fényben.
Ma meg ott találtam magam a zord télben.
Remélem érted miről szól
Ott voltam, láttam ahogy kifakúl,
Az a színes kép rolad és rolam.
És megint csak ott voltam ,
Tán ott is maradok,
Hol megvalósúlnak a valótlanok.
Ahol Elveszítí értelmét az értelem.
ÉS véget ér a végtelen.
Ott állunk ketten ahol törik a gát.
Felhalmozunk minden apró hibát.
Ott álunk csendesen .
ÉS szemmembe nevets kedvesen.
úgy állunk hozzá mintha már mindegy lenne.
Mintha a rózsa a temetőben nekünk énekelne.
Jégperemen állunk a világ és a való között.
De hiába mert közénk a rideg szél költözött.
Ölelj szorosan még utoljára ,
Hogy boldogan emlékezzünk vissza a mára.
Amikor Végetért a nyár és vele minden mi szép volt .
És a holnapra amikor a zord tél tombólt.
Megfagyott minden kép a fejemben
ÉS az utolsó szavaim pergetem
[color=red][size=16][center]F.A.R.K.A.S. T.E.S.Ó.[/center][/size][/color] [link=hiperlink url]www.homogen.extra.hu[/link]
Nagyon szép vers ez, de de szerintem csak saját magadat húzod vele mélyebbre, amennyiben ez őszionte vers. Ha kicsit kilépnél az életbe (csajoznál/pasiznál, és ÜNMAGADAT adnád nem írnál ilyen szomorú verseket.).
Mint vers nagyon szép, de egy fiatal költő ne legyen már ilyen depis!
1000 éves komment de csak válaszolok rá!
az én nemi állapotomat tekintve a csajozás áll közelebb hozzám...ne aggódj dolgozm az ügyön hogy néha jó legyen
ez a vers amit irtam rég nem aktuális már máshogy érzem magam de azért kösz konzervnyúl nagy arc vagy!
:D(amúgy ezt akkor irtam amikor kibasztak a metal bandámból mert részegen átmentem Malkávba és azt hittem én vagyok Tzeentch káoszmágusa,irtóztató dolog de ma már csak röhögök rajta és ja apropó megváltam a piától is ehhmind 1
