Regisztrált tag #19532
Regisztrált: 2009. febr. 02. h. (16:38)
Lakhely: Szenc
Üzenetek 18
A legjobbnak talán a Finntroll-t mondhatnám, fergeteges show volt. :) Bár kicsit nehéz a dolgom a tömegben a 160 cm-mel :p .
A legrosszabb? talán egy helyi punkegyüttes fellépését emelném ki, semmire sem emlékszek,amire meg mégis, azt el akarom felejteni :? :D
Regisztrált tag #18033
Regisztrált: 2008. dec. 29. h. (18:47)
Lakhely: Pécsvárad
Üzenetek 1692
Tendi írta: ... Felfüggesztették a Metallica-rajongókra vizelő rendőrt, aki ráadásul az egyik fekete rendőrt Obamának nevezte (2009.01.28)
(Koncert Bulvár Hírek) http://www.koncert.lap.hu</div>
Jó lenne, ha befejeznéd a szpemelést. [ Módosítva 2009. jan. 29. cs. (22:43) ]
Felfüggesztették a Metallica-rajongókra vizelő rendőrt, aki ráadásul az egyik fekete rendőrt Obamának nevezte (2009.01.28)
(Koncert Bulvár Hírek) http://www.koncert.lap.hu Lapjaim: www.koncert.lap.hu - www.nineinchnails.lap.hu -www.ossian.lap.hu -
www.cd-bolt.lap.hu- www.szigetfesztival.lap.hu www.kispalesaborz.lap.hu :)
A tegnapi Leaf Storm, Watch My Dying, Morgue koncertek nagyon királyak voltak, minden zenekar jól szerepelt. Ha tehetitek nézzétek meg őket a közeljövőben.
Regisztrált tag #18033
Regisztrált: 2008. dec. 29. h. (18:47)
Lakhely: Pécsvárad
Üzenetek 1692
hmm, legpocsékabb: hát nem tom, szarnak ígérkező koncertekre direkt nem megyek el.
Talán a tavalyi Metalmaián a Korpiklaani volt az. Nagyon nem az én stílusom, de azért valahonnan hátulról sörözés közben majdnem végignéztem. Nem is maradt meg bennem semmi a koncertből, csak az agancsos mikrofonállvány.
legjobb: Skyclad Pécsen - hatamas hangulat, ilyet nem sokan tudnak csinálni - pedig csak pár dalukat ismertem előtte. További kiemelkedően kibaszottjó koncert volt a hajón a Death Angel és tavaly Wackenben a Sacred Reich.
Nekem egyértelműen az idei legeslegfelejthetetlenebb koncert a Szigeten volt, az Iron Maiden.Most voltam rajtuk először,de biztos, hogy nem utoljára! Azt viszont nagyon sajnálom, hogy az AC/DCről lefogok maradni, de hát már 3 nap alatt elkeltek a jegyek,meg baromi drágák is voltak. :((
"Kill me, I wanna' die in your arms forever"(W.A.S.P.)
Regisztrált tag #5474
Regisztrált: 2008. jan. 26. szo. (09:10)
Lakhely: Nightmare City
Üzenetek 14
Nem most volt már,de elég meghatározó volt tavaly ősszel a Progpower feszt 2. napja Koppenhágában.
2007-ben először került megrendezésre a patinás ProgPower fesztivál Skandináviában,méghozzá a dán főváros,Koppenhága adott neki otthont.A kétnapos fiesta második napjára mentem,mert az első napon nem volt olyan név,ami nagyon megmozgatott volna,míg a második nap főzenekara a nálam már-már isteni szintre avanzsált izraeli Orphaned Land volt,és a többi bandáról is sok helyütt jókat olvastam,úgyhogy épp kapóra jött,hogy le tudtam őket csekkolni élőben is.Egyébként a 175 koronás (kb 6000 forint) beugró igencsak barátinak mondható a felhozatalt tekintve,hiszen kis túlzással élve ezen zenekarok bármelyikéért kénytelen a magyar prograjongó leszurkolni ennyit egy budapesti koncerten. (Az első napon a főzenekar Threshold mellett a dán Mercenary,a norvég Circus Maximus és a francia Spheric Universe Experience kapott lehetőséget.)
Este 6 előtt kicsivel érkeztem a szimplán The Rock névre keresztelt klubba,ami a dán főváros központjában,a sok sétálóutca egyikén található.A magyar klubokhoz képest Kánaán ez a hely,annak ellenére,hogy a nézőtér még a Kultiplexnél is jócskán kisebb.A koncertterem kétszintes,és a dánok kínosan ügyelnek arra,hogy a lenti küzdőtéren ne legyen dohányfüst,a dohányzó rész az emeleti erkélyen,a színpaddal szemben kapott helyet.A színpadtól balra kis kordonnal elválasztott,biztonsági emberek által őrzött nyitott backstage helyezkedik el szintén galériás megoldással,így a fellépő zenekarok nyugodt körülmények közt tudják végignézni a kollégák produkcióját,viszont a backstage-ekre jellemző készülődésbe bepillantást nyerhet a közönség,ami nekem különösen szimpatikus volt.
7 óra után nem sokkal el is foglalta a deszkákat az este első zenekara,a svéd Andromeda.Ők vegytiszta progmetalt játszanak,ha rokonítanom kellene a zenéjüket valamivel,akkor leginkább a Fates Warning és a Zero Hour zenekarokat említeném párhuzamként.Rögtön az első dalnál szemet (fület) szúrt az arányos,tiszta hangzás,nagyon jó munkát végeztek a hangosítók (és ez később így volt az egész este folyamán).A koncerten a prímet Johan Rheinholdz gitárja és Martin Hedin billentyűjátéka mellett David Femberg éneklése vitte.Magas fekvésű,hajlékony hangja erőteljesen és tisztán szólt végig az olyan dalokban,mint a II=I albumról ismerős Mirages (nálam most a kedvenc progmetal dal),az első albumos In The Deepest Of Waters,vagy a legutóbbi,Chimera album jó érzékkel megírt és elővezetett lírája,a The Hidden Riddle.Szimpatikus volt a csapat kiállása,és a korai kezdés ellenére szép számú közönség gyűlt össze a színpad előtt.(Mellesleg itt kezdett szöget ütni a fejembe a gondolat,hogy minden skandináv metalzenekarban van egy Horváth András-klón,jelen esetben a gitáros emlékeztetett teljesen a Dreyelands sorait erősítő gitároscimborámra,még a gesztusait tekintve is,feliratkozva ezzel Mikael Akerfeldt 3 évvel ezelőtti szigetes fizimiskája és Matthias "IA" Eklundh mellé. :))
Rövid átszerelést követően színpadra lépett a szemtelenül fiatal srácokból álló finn Machine Men.Legutóbbi albumukat,a Circus Of Fools-t meghallgattam párszor,de nem fogott meg annyira,mint amennyire a világ metalsajtójának nagyrésze beharangozta.Viszont kétségkívül az elkövetkező idők egyik legjobb koncertbandájává érhet a zenekar,ha így folytatja.A valóban leginkább Bruce Dickinson szólóanyagaiból merítő zenét elképesztő energiával szabadították a közönségre,ami az Andromedához képest foghíjasabb volt,az első sort gyakorlatilag szerény személyem és a turnémenedzser alkotta.A zenészek kiállása részben a skandináv glam vonalat juttatta eszembe,ám ez szerencsére a zenén nem érződött,irgalmatlan lendülettel nyomták az olyan slágergyanús dalokat,mint a Circus Of Fools,a No Talk Wihtout The Giant,a nyakatekert ritmusú Shadow Gallery,vagy az első lemezes Scars & Wounds.Az apró termetű Antony a színpad minden apró szegletét bemozogva,miniatűr Bruce Dickinsonként vezényelte le a show-t,ami igencsak impozánsra sikeredett.Azt hiszem,ezek után nekifutok újra a lemezeiknek,mert van potenciál a bandában rendesen.
Harmadikként az általam az izraeli folk/metal zászlóvivők mellett leginkább várt,komplex death/thrash-ben utazó Darkane következett,akikre már csak azért is kíváncsi voltam,mert a soraikban tudhatják a metal világ egyik legízesebben ütő brutális dolgokban utazó dobosát,az utánozhatatlan cinmunkájáról híres Peter Wildoert.Na ez a koncert intenzitásban mindent lemosott a színről.Az új énekes Jens Broman imádnivaló figura,lelkesen üvöltötte végig a megpakolt tehervonatként a közönségen átszáguldó 45 percet.Igen jókedvű koncert volt,mosolyogva prezentálták az olyan brutális energiabombákat,mint az első lemezes Convicted,az Expanding Senses-ről ismerős Violence From Within és Fatal Impact,vagy az új lemez olyan dalai,mint a Secondary Effects és a Fading Dimensions.Nagyon tömény programot nyomtak a srácok,az egyetlen igazi pihenőt a kimértebb tempójú Chaos Vs. Order jelentette.Éppen ezért elég is volt a szűk háromnegyed óra a Darkane produkciójából,pont akkor lett vége a koncertnek,amikor már kezdett elég lenni a sorozatban kiszórt thrash gránátokból.
A negyedik zenekar okozta az első kisebb csalódást.Míg a Machine Men kiköszörülte a csorbát,amit a lemezteljesítménye nyújtott nekem,a kicsivel fél 10 után színpadra lépő olasz Eldritch inkább megerősítette,hogy egy erős középmezőnyt képvisel a progresszív power metal stíluson belül.Eleve az énekes jófejkedő kiállása inkább csak ártott,mint használt a műsornak,túlzásba vitt színészkedésével nevetségessé tette az amúgy színvonalasan játszó együttes koncertjét.Dalaikban leginkább a 80-as évek második felének prog-power bandáinak hatása érezhető (Crimson Glory,Queensryche,Lethal),keverve egy csipetnyi korai Dream Theaterrel és egy kis slágeres dallamos metallal.Viszont sok momentum nem maradt meg a dalokból,talán ha több olyan opuszt játszanak,mint a koncertet záró The Everlasting Mind Disease,akkor sikerülne könnyebben megbarátkozni velük.Sajnos a technika sem segítette őket,a kiöregedett Serie B futballistára emlékeztető külsejű szólógitáros Eugene Simone gitárja a koncert nagyrészében olyan pocsékul szólt,hogy nem egyszer ki kellett mennem,úgy sértette a fülemet.A nagyobb elismerést meghozó El Nino album két dala (Scar és From Dusk Till Dawn) mellett a Portrait Of The Abyss Within (World Apart,The Everlasting Mind Disease,Shallow Waters) és a Neighbourhell (Save Me) lemezeket is megidézték,bár a hangsúly a legutóbbi Blackenday korong dalain volt.
A második főzenekarként aposztrofált Firewind - akik a pólók tanúsága szerint erős bázissal bírnak Dániában - követte a hevenyészett érdeklődést kiváltó olaszok műsorát.A zenekarról én előzőleg csak annyit tudtam,hogy itt gitározik a vitathatatlan kvalitásokkal,bár szerény véleményem szerint kevés egyéniséggel játszó görög gitárhős,Gus G.,illetve hogy a játék neve true metal.Nos azt kell mondanom,hogy turnétemetés ide,jókedv oda,kevés ennél vásáribb metalprodukciót láttam eddig életemben.A 2. nóta után gitár-és billentyűpárbaj,ezerszer eljátszott,izgalommentes és klisés dalok tömkelege,egy folyamatosan ripacskodó énekes és egy magát frontembernek képzelő dobos,nagyjából ezek voltak a fő momentumok,amiket a koncertélmény a szürkeállományomba vésett.A legrosszabb az volt,hogy mindezt a közönség iszonyatosan kajálta,pedig jópár nóta olyan szinten borzalmas volt,mintha vmi trúmetál stílusgyakorlatként elővezetett Eros Ramazotti sláger volna.Az énekes amellett,hogy ripacs,nem tudja használni a mikrofont,az erőteljesebb részeknél olyan távol tartotta az eszközt,hogy semmit nem lehetett hallani az éneklésből.A bandában egyébként elképesztően jól játszik Gus G. (amellett,hogy szólói leginkább az unalmas tekerés kategóriába tartoznak),de a billentyűssel folytatott párbajban kiderült,hogy utóbbi sem gyenge gitáros,ugyanis amellett,hogy az egész buli alatt felváltva billentyűzött és ritmusgitározott,kellemes szólókat is megeresztett itt-ott.De összességében véve egy igazi,a 80-as évek szellemiségéből a számomra negatív dolgokat megidéző show-nak lehettem szemtanúja,és akármennyire szimpatikus figura Gus G.,az fix,hogy én Firewind koncertnek vagy lemeznek többé a közelébe sem megyek.
Viszonylag hosszabb átszerelés után következett a fő attrakció,a keleties hatásokban bővelkedő folk/metal zenében utazó izraeli Orphaned Land.Az együttesről tudni érdemes,hogy az idáig megjelent három albumuk (Sahara,El Norra Alila és Mabool) a legeredetibb népzenei hatásokkal tűzdelt metalzenekarrá tette őket,illetve hogy zsidó voltuk ellenére a Közel-Kelet arab országaiban is hatalmas a népszerűségük.Nekem pedig éppen kapóra jött a koppenhágai látogatásuk,mivel Európában igen kevés koncertet adtak tavaly,és a romániai bulira sajnos nem sikerült eljutnom nyáron.A zenekar mesterműve,a Mabool nyitódalával kezdték el a programot,és a Firewind után némileg megcsappant közönség csodálattal vegyes áhítattal nézte,ahogy a két gitáros,Yossi Sassi és Matti Svatizky ontják azokat a jellegzetesen egymásba csavarodó riffeket és dallamokat.Különösen Yossit volt nagy élmény nézni játék közben,egyszerűen áramlik ebből a figurából a zene.Minden szólóját és apró dallamot mosolyogva dúdolt játék közben,de az egész zenekarról a derűs hangulat áradt.Az este egyik más fellépőjén sem látszott,hogy ennyire élvezik,amit csinálnak.Kobi Farhi énekes pedig a klasszikus rock nagy énekeseit,főleg Robert Plantet és Ian Gillant idéző mozdulatokkal,gesztusokkal vezényelte a zenekart,tökéletesen hozva mind a durvább,mind pedig a dallamos énektémákat.Az 1992-es The Beloved's Cry demótól kezdve minden kiadványt megidéztek,volt Seasons Unite,Find Yourself Discover God,Like Fire To Water és a The Sahara Storm a morcosabb,death metal közelibb érából,de az utolsó lemez olyan slágerei,mint az Ocean Land,a Halo Dies vagy a Kiss Of Babylon sem maradhattak ki.Volt egy igen hangulatos blokk,amikor Yossi Sassi és Kobi Farhi egyszálgitárral adták elő a csapat himnuszaként emlegetett The Beloved's Cry-t és a Mabool lemez The Storm Still Rages Inside-jának egy áthangszerelt betétjét,de már újra teljes zenekarrá kiegészülve elnyomták a közönség által követelt Neverending Way-t is,az eredetinél némileg súlyosabb,riffesebb formában.A tömeg extázisban táncolt az olyan népdalok metalzenekarra hangszerelt verzióira,mint a Norra El Norra vagy az El Me'od Nala,előbbinél a hangulatot fokozandó egy hastáncoslány is színre lépett.Sajnos mint minden jó,egyszer ez a koncert is véget ért,méghozzá az elsőlemezes Ornaments Of Gold című lírával.A zenekar (a többi banda példáját követve) kijött utána közönségtalálkozni,a színpadon kívül is ugyanolyan szimpatikus,szerény benyomást keltve,mint ami a deszkákról is lejött.
Nagyon kellemes élmény volt ez a ProgPower Scandinavia,és igazából az a helyzet,hogy még a relatíve ismeretlenebb bandákkal szemben is olyan érdeklődést tanúsított a közönség,ami mindenképp példás.Nem voltak magukon kívül,öntudatlanul fetrengő csúcsszórakozók a közönség soraiban,igen kulturált és szimpatikus publikum gyűlt össze erre az estére. Szerencsére itthon pl. az A38 rendezvényei kezdik közelíteni ezt a színvonalat,ami mindenképp optimizmusra ad okot.
Bocs,hogy kicsit hosszúra nyúlt,ha zavar vkit,kitörlöm.
"Most people die before they are fully born. Creativeness means to be born before one dies."
Nem tudom hogy vagytok vele,de nekem az MTK-s 1992-es Metallica-Megadeth koncert elég meghatározó volt.
Emlékszik valaki rá?
"A legtöbb ember olyannak szeret téged, amilyennek akar, hogy legyél. Megtartani ezt a szeretetet nem könnyű. Mindig olyannak lenni, amit elvárnak tőled. Biztosan meg is kapod ezt a szeretetet, ha jól színészkedsz. Ez az igazság."
Jim Morrison
Regisztrált tag #12790
Regisztrált: 2008. aug. 26. k. (20:15)
Lakhely: Várpalota
Üzenetek 85
A legjobb egyértelműen a Szigetes Iron Maiden buli, a legrosszabb, pedig szintén egyértelmű a FEZEN-es Omen koncert. [ Módosítva 2008. szept. 24. sze. (19:49) ]
