Hírek Tagok Chat Fórum Képtár Cikkek Koncertek Zenekarok BejelentkezésrssMagyarEnglish
Plakátok : \
Lowland Fest 2024

XXX. Rockmaraton

S8 Underground Club

[Tovább...]
IN FLAMES - Száz forint a forró lángos! BARBA NEGRA MUSIC PUB - 2014.09.28. \

Az In Flames, akárhogy is nézzük, ismét bebizonyította, hogy az egyik legjobb és legkirályabb koncertbanda az utóbbi húsz évet felölelő termésből, adjanak ki akármilyen felemás vagy rajongókat megosztó lemezeket. A legutóbbi, kifejezetten jól sikerült Siren Charms megmutatta, hogy nincs minden veszve, a göteborgi srácok még mindig képesek megújulni, és olyan dalokat összekalapálni, amikkel évekre előre megmondják a világnak, hogy hogyan is kellene játszani a modern metalt. Jelenlegi turnéprogramjukat ezen lemez és az utóbbi tíz évből származó, első nagy stílusváltásukat követő anyagaik dalai uralták, roppant energikus színpadi jelenléttel és egyedinek nem, de coolnak igencsak mondható fényshow-val megfűszerezve adtak egy rendhagyó estet a négy ember híján csurig telt Barba Negrának. Aki valaha is kételkedett a zenekar életképességében, és jelen volt, az szóljon most vagy hallgasson... ÖRÖKRE!

In Flames 003



A Flames két olyan előzenekarral érkezett meg hazánkba ezen a hűvös vasárnapi napon, amiket hírük már több apropóból is megelőzött. A While She Sleeps-et az énekes, Lawrence Taylor energikus előadásmódja miatt, a Wovenwar pedig az idén lecsukott Tim Lambesis zenekarának, az As I Lay Dyingnak az utóröffenése, és bizony ezen plusz információ máris elegendő okot adhat egy kíváncsi fülnek. Sajnos a dedikálásról lemaradtam, de többen mesélték, hogy az (amúgy emberi időben, egy órával a nyitás előtt tartott) kiülésen a srácok készségesen fényképezkedtek tetoválásokkal, aláírták munkásságuk bármely darabját, lehetőséget adtak az emberi közelségre mindennemű kivagyiságot mellőzve, közben a kezdő While She Sleeps tagjai biciklikkel marhulva hordták be a cuccukat, és ez sajnos a dobos bokájába került, ami miatt műsoruk kb. 15 percesre redukálódott. Az is úgy született meg, hogy a basszer dobolt, a gitáros baszerozott, a mellékelt gitártech pedig nyakba akasztotta a hárfát, igazából eléggé felfoghatatlan kombóval nyomták le a rövidke koncertet, Loz Taylor őrült frontemberi teljesítményével. Amikor már azt hinnéd, hogy a totális színpadi őrjöngés és mikrofonhajigálás után nem jöhet más, az ember tömegbe leugorva saját kezűleg dobálta szét az első sorokat egy pofás wall o' death-hez. This is the Six és Our Courage daluk egyértelműen figyelemfelkeltő lehet az őket nem ismerőknek, de ez a koncert csakis Loz miatt volt érdekes, a sebtében összehajigált line-up rengeteg sebből vérzett, töredezett a ritmika, szétszaladt a tempó, a hangszerek se voltak mindig hibátlanul együtt. Térjenek vissza egy full show-val, no, ez itt a lényeg, rendkívüli odakúrásra képesek, a youtube szerint.

In Flames 001



A Wovenwar ellenben piszok csalódás volt. Gyönyörűen összepakolt, szép dalok, háromgitáros felállás (ami az általuk hozott hangosító legénység miatt érthetetlen masszába zsugorodott a túlvezérelt dob és basszussound miatt), és multivokál, ami néhol a legjobb Lambesis-féle refréneket idézi... Csak sehol sem fog meg. Kellemes hallgatnivaló, de nincs rajta az a plusz kis zsír, amibe az ember úgy bele tud kapaszkodni, mint egy kalapáccsal horpadtra vert bojler-alakú örömlányba, és utána otthon is többször beteszi az anyagaikat, vagy szobabiciklizéshez aláfestő zenének választja. Mondjuk de, ahhoz pont megfelelő, témáktól zsúfolt dalaik csokra egy igen gyors fél óra alatt elrepült, a haverok véleménye alapján is abszolút felejthető produkció volt, és miután ezt kibeszéltük, ők kb. tízszer annyira bepörögtek a két koncert közt bejátszott Tool nótákra. Shane Blay énekteljesítménye dicséretes, a többiek multivokál kísérete többször is az In Vain megoldásait juttatta eszembe, Jordan Manchino dobjátéka még kiemelendő, egyszerre fílinges és groove-osan húzós (előre is volt tolva rendesen a pofánkba a dobszáund). Az ekkorra már majdnem fullhousera duzzadt közönség vette a műsorukat, nem volt tökölődés meg szotyizás a színpad előtt, a memorandusabb Tempest és a záró, némi dream-es ízt nyalogató Prophets dalaikat kedves csápolással fogadták az első tízen-sorok.

In Flames 005



Apró időhúzás, pár Tool és AC/DC szám közben elskandált "Inflémsz inflémsz" után a svédek azon forradalmi és egyedi ötlettel startoltak, hogy mi lenne, ha az új lemez első számával nyitnának, így még egy függönyszerűen felcsatolt vászon mögött kezdték el az In Plain View kezdőriffjét, amit a főtéma robajszerű beköszöntésekor félre is baszarintottak, erős fényekkel vakítva meg a kitágult pupillákat... állat volt, valószínűleg nagyon kevés embernek nem kezdett el egyből bangelni a feje, aztán utána jött a savanyúcukor. A hangosítás nem állt helyre, a sample-ek elvesztek, a basszus röfögött, Engel gitárjátéka elveszett Gelotte mellett és Anders éneke akármilyen szép erősen szólt a dal első felében, sajnos visszahúzásra került. Apropó, Anders. A koncert legfontosabb és legviszketőbb kérdése volt a faszi teljesítménye, hisz mióta a több mint tíz éves Reroute to Remainen elkezdett dallamoskodni, több támadás érte a kritikusoktól (és fanoktól), mint Londont 1940-ben. Az egész várakozást megfejelte az a tény, hogy a vadiúj Siren Charms-on a dallamos ének dominál, olyan dalok, mint a (helyszínen is elhangzó) Through Oblivion és Paralyzed abszolút hörgés és scream-mentesek, a srác most érezhetően el akarta hitetni, hogy az utóbbi tíz év támadásai alatt tényleg megtanulta kezelni a hangszíneit. És igen, sajnos gyéren hallatszott az ének, ráadásul rengeteg sample-vokállal volt megtámogatva, de le a kalappal Anders előtt, megcsinálta, egy-két elcsúszást és kései beszállást leszámítva hibátlan teljesítményt nyújtott, közönségvadítással és részletes konferálásokkal. Egy rajongó mobiltelefonja is megjárta a színpadot az Only For The Weak elején, videóra véve a hullámzóan ugráló tömeget, ezenkívül végig kontakt volt az emberek és a frontember közt, a nem apró színpad minden pontját bejárta a faszi, aki a ’90-es évekbeli alteregójával találkozva valószínűleg hajnalig tartó vitába bonyolódna önmagával öltözködési tippekről és szövegírásról.

In Flames 004



A zenekar már eleve lefeslette magáról a death-köntöst, a Jespert váltó Niklas is beilleszkedett a csapatképbe, a szólókat nem véletlenül kisajátító Björn is konszolidáltabb karaktert vett fel az évek folyamán, Peter Iwers basszeros mindig is megbízható alapot nyújtott az ikertémák és riffek alá, játéka már teljesen összenőtt Daniel Svensson egyedi dobtémáival, egyedül marcona szakálla teszi igazán ijesztő színpadi jelenséggé. Az energikus színpadra állás, a folyamatos közönségkontakt, a vidám arccal történő, unottnak sose mondható játszás (láttunk már olyat is ugye tőlük pár éve sajnos) teszi a zenekart az egyik legjobb koncertbandává a színtéren, lemezen kevésbé működő dalaik is olyat tudnak dörrenni élőben, mint egy mozsárágyú... Na de milyen dalok is?

In Flames 008



A nyitó, brutálisan figyelmet odahúzó refrénnel operáló In Plain View után a gyorsan összeeszkábált klippel rendelkező, többnyire ön- és Pantera plágium Everything's Gone röffent fel, gyors tempója és könnyen jegyezhető refrénje miatt tökéletes választásként szerepelt a setlist élén. A Sounds lemezes Fear is the Weakness sajnos már közel se annyira jó ötlet volt, a dalt Anders mentette meg, de igazából ez vagy időkitömésnek került programba, vagy egyértelműen azokat akarták vele megszólítani, akik ezzel a lemezzel kerültek be a fantáborba. A pár koncerttel ezelőtt leporolt Trigger még a mai napig egy zseniális nóta, emlékszem, annak idején, megjelenésekor is példaértékű volt, hogy merre is lehet továbbfejleszteni a göteborgi alapokat, ha kicsit nyitottabb a zenészember, és nem ragad be egy zsánerbe. Egy igazi nosztalgiadal, amit egy még inkább nosztalgikus Resin követett, ami választást őszintén nem értek, hisz a Colony lemezt szinte csakis jobb opuszokkal lehetne felidézni, és mégis, a dolog működött, a közönség együtt morgott Anderssel. Ez a dal volt a legtávolabbi a múltban, ameddig elment a zenekar, innentől szinte teljesen az új lemezek domináltak, olyan odaverős nótákkal, mint például a Where Dead Ships Dwell. Az új lemezről perfekt választás volt a nosztalgiaszólóval bíró Paralyzed, és az egyik legjobb refrént és főtémát szállító With Eyes Wide Open, aminek láthatóan örült a tömeg, habár itt a teremben fellépő léghiány és a sok könyök már kezdett zavaróvá válni. Tudom, semmi se jó, ha kevesen vannak, az sem, ha sokan, az sem, szellősebb helyszínt ekkora emberseregnek viszont keresve sem találhattak volna, ahol ez a hangzás is kihozható lett volna, a Pecsa már a múltkor sem működött.

In Flames 002



A Through Oblivion sötétebb, melankólikusabb hangvétele sajnos élőben kevésbé volt domináló, mint a lemezen, vagy a hozzá készült klipben, pedig ez az a dal, amit az ember először utál, aztán megunni sem bír, mégis, élőben egész hiányérzetem volt, nem szállította a kellő energiát, felborította az arányt. A Sense of Purpose lemez nekem mindig egy fekete pont marad, a szövegek semmilyensége, a zene metalcore-os visszanyúlása, a nyers hangzás miatt, és azon érdekes jelenség miatt is, hogy az anyaghoz készült három bónuszdal köröket ver a cd teljes tracklistjére. Mégis, a zenekar jelenlegi rajongótáborának, aki ekörül ismerte meg a fiukat, ez az anyag (is) etalon lehet, az olyan dalokkal, mint Delight and Angers, ami annyira jobb volt élőben, hogy csak pislogtam, ugyanígy a Mirror's Truth eszeveszett döngölésére, de a Chosen Pessimist-et sehogy sem értem, hogy vehették be a maga nyolc percével. Emlékeim még nem olyan ködösek arról az időszakról, szinte minden kritikában negatívumként említették fel a dalt, egyszerű Korn nyúlásként, aminek az utolsó másfél perce tartalmaz igazán kraftot. Pontosan ugyanez történt ezen az estén, a dal első fele ügyesen megoldott énekkel sikkadt el, de a vége és a hozzárendelt fényshow valahogy csak hidegrázást csalt a hátamra, főleg úgy, hogy a közönség vette a lapot, és végig együtt mozgott a nem rövid szerzeménnyel, nem híztak jóllakott pióca formájúra a sorok a sörcsapoknál. Kellemes meglepetés volt ezt látni, főleg egy ilyen daltól, ami közutálatnak örvendett. A közönségvadítás tökéletesen működött az olyan slágereknél, mint a Cloud Connected, a fentebb említett, ugrálós Only For The Weak, az újlemezes atom Rusted Nail, vagy a Sounds korong legjobb dala, a Deliver Us közben, ami dal elképesztő energiákat hordoz magában, az eredeti verzió áthallgatása után érdemes nyomozni a youtube-on, hogy mit is tud művelni a zenekar a hallgatósággal ennél a bomba refrénnél többezres fesztiválközönségekkel. Megdöbbentő, hogy a Colony-n kísérletezgetésből elkezdett elektronika-behozást milyen egyedi, egyből felismerhető tökélyre fejlesztették lomha tíz év alatt, és ennek ez a dal az egyik legjobb példája. Rossz választásnak bizonyult még a Monsters In the Ballroom, a címe miatt könnyen megjegyezhető, de témáiban sehol sem kiugró Siren nóta, egy Dead Eyes ezerszer jobb választás lehetett volna a maga együtt énekelhetős dallamiságával, de ez igen privát meglátás. A zárást a Take This Life hozta el, mindenféle előzetes szünet nélkül, Anders rendes volt, a skandálásra többször is felbujtott embertömeg (you are too silent, men) az inflames inflames üvöltése mellett fel lett szólítva a While she Sleeps és a WovenWar üdvözlésére is általa, kedves dolog a svédek részéről, hogy szupportálják az előbandáikat, akiket a koncert végére a közönség nagy része valószínűleg már el is felejtett.

In Flames 007



Vegyes fogadtatású új lemez és kísérletezős előző albumok, tagcsere ide vagy oda, a Flames még mindig oda tudja úgy tenni magát, hogy példaértékű produkcióval mutassák meg az elmúlt és az új zenészgenerációknak, hogy hogyan is kéne játszani ezt a stílust, hogyan lehet újra megújulni úgy, hogy még mindig tudja az ember, hogy ez a dal bizony még mindig ők, akármennyire más már minden. Lehetne szomorkodni vagy köpködni, hogy a régi lemezeiket, és a melodeath műfaj abszolút etalonját hozó Colony-Clayman duóhoz már alig nyúlnak vissza, de ez már nem az a Flames. A stílusbővítésük óta generációk nőttek fel, haraptak rá a zenéjükre, alternatív stíluságak nőttek ki és haltak el alattuk, csak mert ez a megújulás hiányzott a legtöbb copycatből, ami náluk azt jelenti, hogy ha első fecske akarsz lenni valamiben, akkor legyél dagadt, fehér, más, de mégis, maradj fecske. Ismét győztesen állnak számomra a modern metal hőseinek holttestjén győzedelmesen, volt amikor négyszázér’ csak hideg lángost kaptunk, de most újra forró és finom. In Flames We Trust!

In Flames 006



Megdöbbentően pozitív csengésű leírásom végére azért, hogy mégse legyen hibátlan az összkép, még pár gondolattal tartozom. A saját maguk által hozott és félsüket hangosítást már leszóltam, pedig láthatóan aktív volt a crew, mégis sikerült visszavegyenek a koncert élvezhetőségéből, vagy csak túl kényelmesre vették a figurát, "jóleszideezmaezeknek" mentalitással. Nem tudom, nem is akarom tudni. A másik a túl sok ember és a szellőzés hiánya. Oxigént a légtérből felhasználó piró nem is volt, de mégis, a műsor utolsó harmada már nagyon lassan telt, szinte már unalomba fulladt, mert az ember agya nem tudott kellően odafigyelni, kellett néha egy frissítő levegőzés, no de ilyen dalok és könyökhad mellett az több okból is nehéz feladatnak számít. Valamit biztos lehet tenni az ügy érdekében, ha meg volt szellőzés és minden rendben volt, akkor megkérném a közönséget, hogy kevesebbet lélegezzenek, és akkor mindenki egyformán friss tud maradni :)

Főleg a moshpitesek, ami a facebook eseményhez a szerencsés telefon tulajdonosa által felrakott színpadi videót látva valami kurva nagy látvány és élmény lehetett (már aki szereti az ilyesmit, és nem röfög meg szól rá a rockkoncerten zúzókra, ahogy az errefelé lenni szokott, legutóbb grindbulin láttam ilyet egy elsősoros pacáktól).
Na jó, az utolsó mondataim egyáltalán nem komolyak, a lényeg annyi, hogy ismét forró az a Lángos!


A fotókat Kieron (Rockvilág.hu) készítette, köszönjük!
A teljes galéria ITT érhető el.


Kapcsolódó oldalak:
http://inflames.com
https://www.facebook.com/inflames
http://wovenwar.com
https://www.facebook.com/wovenwar
http://www.wssofficial.com
https://www.facebook.com/whileshesleeps

https://www.facebook.com/hammerconcerts
http://www.barbanegra.hu

yosha_ - 2014-10-01 (14:03)

Hozzászólások :
yosha_
yosha_
2014.10.02. 01:15:49
Agyas komment. Nem, nem volt.
 
Killerpanda
Killerpanda
2014.10.01. 17:43:02
cikket nem olvastam.
Bullet Ride-Pinball Map volt?
 

Hozzászólok :
Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!
Üdvözöllek, vendég \
Felhasználónév

Jelszó

Jegyezd meg
Rejtett mód
Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Partnerek : \
metalindex

Get Adobe Flash player

Crazy Mama

rockmaraton

hammer

Keresés \

 Tagok kedvenc együttesei \
1.Tankcsapda (4859)
2.Metallica (4820)
3.Ossian (3899)
4.Depresszió (3649)
5.Pokolgép (3644)
6.Nightwish (3591)
7.Kárpátia (3405)
8.Iron Maiden (3391)
9.Road (3302)
10.Rammstein (3267)
[Tovább...]

metalindex


Impresszum - Szabályzat - Médiaajánlat