Árnyak - Újra eljöttetek Felégtek a hidak a hátunk mögött, Magányban állunk előttetek, Egyedül az éjben, a mélyben, a fényben, De Ti újra eljöttetek. Gomolyog felettünk a mélység, Nem ölelnek már a szeretet erős karjai többé… Ránk senki se vár, Ránk senki se vár! Ó, csak a szerelem menti meg a fagyott lelkeket, Ó, csak a vágy adhat erőt! Ó, csak a szerelem menti meg a fagyott lelkeket, Ó, csak a vágy adhat erőt! Elmúlt az álom, De megtart még sokáig az emlékezet. Én már csak küzdök önmagamért, Hogy az árnyak el ne temessenek. Elhaltak a szavaim rég, Nekünk csak a saját hangunk maradt. Úgy ölel körül a magány, Mint néma, sivár falak, Néma, sivár falak! Ó, csak a szerelem menti meg a fagyott lelkeket, Ó, csak a vágy adhat erőt! Ó, csak a szerelem menti meg a fagyott lelkeket, Ó, csak a vágy adhat erőt! Ó, csak a szerelem menti meg a fagyott lelkeket, Ó, csak a vágy adhat erőt! Ó, csak a szerelem menti meg a fagyott lelkeket, Ó, csak a vágy adhat erőt! A vágy adhat erőt! http://rockerek.hu/