Árnyak - Távol a menedék Ordítva dühöng a város, mire leszáll az éj, egy roncs vagyok Lüktet az agyam, csak csendre vágyom, holnap úgyis feladom Durva, monoton zajok tépnek, agyamba hasítanak a fények Zakatol bennem a rettegés, térdre kényszerít, távol a menedék Ahogy felém hajlik, rám borul, fuldoklom a szorításától, tudom Kikészít a fény, meggyötör, kést tart felém, életemre tör Körbe-körbe elôre törve támad nekem, menekülök, megteszem Elhagyom ma még ezt a zajt, eltunök, nincs ami visszatart Éjszaka érkezem, távol a menedék Én mindig éjszaka érkezem Ahogy a sötét elôre tör Valahol vár egy néma Föld Nem dübörög a félelem Úrrá lesz rajtam a kattogás, tekintetem érzi a villanást Ordítok, s várom a nyugalmat, eltunök, semmi sem tarthat Vissza majd éjszaka érkezem, homályba markol két kezem Nézem a sötét ablakot, eltunnek az ordító napok http://rockerek.hu/