Öröm - Sírok Között


A fájdalom, mely fogva tart... lassan felemészt...

S a csillagok megfeketedett szemeikkel nézik létem megbújva a felhők mögött.

A sírokat látva szenvedéssel megtelt szemeim könnyeket hullatnak...

A vágy könnyeit. Bánattal telt lelkek otthona... elrejtve mélyen bennem.

Leírhatatlanul szép a táj... mely már nem emlékszik, de érez.

A fák vén karjai óvják a fény hamis illúzióitól...

S ringatják szürke gyermekeiket időtlen időkig...

Várva az üresség gyönyörű ajándékára.

A köd is tiszteletét teszi a szelek által átjárt világban�

Selymes hideg érintése átfonja síró lelkem, mint egy anya remegő ajkai

Melyek búcsúzóul meleg szavakat ejtenek haldokló magjához.

Bizakodva görnyedek egy fa tövében hogy karjai egyszer engem is megérintenek

S szürke gyermekekén ringatnak s óvnak.

Míg az üresség át nem adja gyönyörű ajándékát.

http://rockerek.hu/