Öröm - Vágyódás


Az ég ködösen néz le rám... és valahogy most szótlan

Minden semmilyen körülöttem... nincs válasz

A fák is sejtelmesen susognak bele az éjszakába... a lelkembe

Fáj a gondolat... fáj, hogy érzek

Miért is van a születés!? Miért is van egyáltalán valami!?

Egyedül vagyok a gondolataim káoszába... az őrületben

Hiába hívom őt kire már évek óta vágyok, s talán most még jobban mint valaha... hiába

Pedig tudja, hogy várom tudja, hogy szeretném... az érintését

Kínoz... mint minden körülöttem a szférában

Aludni szeretnék... úgy mint azok kik sosem vannak ébren...

De álmatlan vagyok.. .gyenge ahhoz, hogy elaludjak

Így csak fuldoklok könnyeim tengerében... A magányom karjában

Ez a sorsom... Ezért kellett felsírnom egyszer régen

De többé, ha egyáltalán van ilyen nem fogok... mert voltam, vagyok, és a jövő idő meghalt

De lehet, hogy sosem volt... csak illúzió... az egész

http://rockerek.hu/