Amikor elõször állt kinn a sarkon,
Még nem tudta, ki az úr a placcon
Az elsõ vágást kapta,
Már felcsinálta az apja,
Mert a rohadt világban rohadt a törvény
Magával ránt, mint a gyilkos örvény.
Az elsõ csíkot elszívta régen,
A kezébe nyomták a tût lenn a téren.
Neki az élete, ez a végzete,
Már õ is tudja hogy nincs két hete
Hátra. Már bánja,
Hogy lepartizták a bárban,
Mert a vírus ott van a vérében,
Ahogy bemutatták a TV-ben
És elfogy, mint a Hold az égen.
A helyére állnak majd lenn a téren.
Minden nap egy álom,
Ez túl sok ezen az áron.
Az utcák viszik a térre,
Nem kap semmit érte.
Mint egy narkós kurva,
Nagyon durva,
Az élet, mint egy rohadt örvény
A mélybe húzza.
Napról napra csak az volt a lényeg,
Hogy meglegyen neki mindig a betevõ bélyeg.
Az élete egy garast sem ér,
Mindent megtesz a rohadt szarér'.
Nincs kiút,
Mindig visszatér.
Egy rohadt világban rohadt törvény,
Magával ránt, mint az örvény,
A végzet éget,
Mint a dekk a körmén
Az élet már semmit nem ér,
Az utcákon lent áll a vér,
Mert nincs kiút,
Mindig visszatér. |
