Anxius - Mélypont Mélypont Csak az ébredés, csak az álmodás Csak a cél nélküli elmúlás Csak a rágalom, csak a szánalom Csak a mindent felörlő fájdalom Már nincs esély s végleg nincs remény s az elkárhozott lelkem fölkiált, miért? Elvesztünk, és ha már nincs létünk S talán nem küzdünk már a szeretetért Csak az értelem a képzeletem, Csak az elkerülhetetlen végzetem Csak a sínylődés az éhezés Csak a lelket szétzúzó sok szenvedés Már kerestünk és semmit nem leltünk Mi értelmét lelte így életünk Nem féltünk, és most már nem kérünk Talán nem dobban szívünk! Fények gyújtják lángra arcomat Meleg jön s elborít lassan Fuldokolva a múltnak tengerén Az emlékek megölnek lassan! Csak a tévedések, bűnhődések Világmegváltó képzelgések? Nagy szerelmek hős érzelmek Miattuk érzett veszteségek Hát így élünk, és ha már így félünk Van-e értelme új útra térnünk Nem becsülnek és holnap megölnek Miért tiltakozom mégis? http://rockerek.hu/