Assur - II.fejezet II. Emlékezz a napra Mikor a porban, vérbe fagyva Találtad gyermeked Emlékezz szavaidra Melyeket az ég felé kiáltottál És bosszút fogadtál De Te is a porba hulltál (Kínok közt haljon, ki elvette gyermekem életét) Hosszú utat tettünk meg Az ido viharos tengerén Lelkünk rabul volt ejtve Élet és halál küszöbén Ismét megremeg a táj Szabadon enged minket Földanyánk Csendes sötét árnyként Halált hozva, e világon túlról A folyón, mely könnyeinkbol fakadt Vesztes csatákból toborzott holt hadak Fekete vértben sorakoznak fel Kiknek ártatlanul halniuk kellett Kik a keresztes zászlók elott Nem hajtottak fejet Néma csönd, ismét mint századokon át Elsorvad körülöttünk a világ Nem süvít a szél – Nem zúgnak a fák Elbújnak a vadak – Eltunik a Hold és a Nap Népünk bosszúja beteljesül Vér festi újra a csatamezot Lelkeket pusztítunk szüntelen Némán hagyják el a testeket Vesztes csatákból életre kelt hadak Kardjain szárad véretek Hol van most istenetek? Veletek halt, hisz bunben éltetek.... http://rockerek.hu/