Avar - Sirt nekem sirt és koporsót


Rejts ölednek éjjelébe
Szent nyugalmú sírhalom!
E kinéletnek veszõdve
Láncait mért hordozom?

Kebled csendes éjjelébe
Nem tekint a fájdalom,
S a keservek halvány képe;
Ott öröklõ bék’ vagyon.

Mint õszi alkonyon
A félhomályú köd,
Fásult egykedvûség
Mereng szívem fölött.

Ellenség, jó barát,
Végeztem veletek;
Senkit nem gyûlölök,
Senkit nem szeretek.

Sírt nekem, sírt és koporsót,
Mélyen fekvot a föld alatt,

Nincs semmi örömem,
Nincs semmi bánatom;
Érzelmeim, vágyaim
Mind, mind elaltatom.

Óhajtásim közül
Ébren csak egy marad:
Aludjam én… minél
Elébb… a föld alatt.

Sírt nekem, sírt és koporsót,
Mélyen fekvot a föld alatt,
Hol nem élnek érzemények,
Hol nincs többé gondolat…

http://rockerek.hu/