Black-Out - Esőnap Kék köd ébred Átkarol Eső olvad az arcomon Te a növény csak ekkor élsz Hogy képet fessen A múltba néz Az elme Ami fáj S hogy a sivatag milyen Táj Viharban De újra mély És a testem a lelkedé A lelkedé Mélysötét Sötétkék Mégse fáj, mégse fáj Hogy az eső hideg kép Elkísér, elkísér Ahogy a kezed pengét ér Mégse fáj, mégse fáj Csak az eső színe más Elkísér, elkísér Ahogy a kezed pengét ér Hideg tested Marad még Csak a lelked érje fény Meg a víz És a messzeség Ami mindig újra meg újra mindig Újra hív Meg az álom, meg a vágy Meg az örök megváltás Ami benned él, ami mély És a testem a lelkedé Mélysötét Sötétkék Mégse fáj, mégse fáj Hogy az eső hideg kép Elkísér, elkísér Ahogy a kezed pengét ér Mégse fáj, mégse fáj Csak az eső színe más Elkísér, elkísér Ahogy a kezed pengét ér Szélben ázunk, akárcsak Ő viharlelkeket ismerő A kezed kezemtől Elszakad Ahogy itt van, most is Megmarad Ez a kép ami fáj Ami most is ordibál Hogy szeress amíg mély És a testem a lelkedé http://rockerek.hu/