Dalriada - Kikelet


Gyűlöl a sors, mert igaz ősi
Ha bujdosó is, rejtett, titkos,
Megfárdat, de él még vérünk, s
Maradt tiszta. Sosem piszkos.

Lángtengeren, vérözönben
Vágtunk át, míg ím, elértünk
Csonka hazát, eskü-átkot, s
Hullottunk. de meg nem törtünk.

El sem rejtett gyűlölségen,
Ezüst tükrű, hideg szókon,
Öltek újra. Öltek tettel, de
Le nem győztek, büszke sólyom.

Halálcsendbe borult, néma,
Átkozott, hideg a táj, ha
Énekink - A Föld dalát -
Nem visszhangozhatja már.

Hangja a földnek zengjen az égig,
Dala erőnknek hívja erényid,
Szemek bús lángja napra tekintsen,
Csendje a kőnek új hadat épít,
Ébredjen újra minden ős látnok,
Szólítson útra hű szavat, álmot
Gyáva ha szánja vérét a harcra
Szívét erődnek sietve adja!

A fényes nap immár elnyugoda...
A föld színe sötétbe borula.
Nappali ég éjjelre változa,
Este csendje nyugodalmat hoza.
Napkelettől egész napnyugotig
Szent nevedben bíztam, és fáradtig,
De megbocsáss, én szívemből szánom...
Könnyek miatt nincs szememen álom.

http://rockerek.hu/