Dalriada - Puszta Föld


Hetvenkedve erejével,
tarjagos, bősz főurak,
rimákkal, föld szemetével,
honi méltóság így mulat.

Igricekkel, regősökkel
övre ezüstös tükörrel,
külhonba forgott szakáccsal,
zeneszóval, muzsikával.

Öregebbje bortól kába,
fiatalja asszonyt-hajtó,
birtoki mindnek országa,
senkinek fejet nem hajtó.

Legnagyobb részt hadba se száll,
röhögé csak vérem kardot.
,,Király, mit főzött most: övé,
vívja meg maga a harcot!”

Fényes sereg állt fel mégis.
Felállt, s magát sánccal zárta.
Szekértábort láncra kötve,
Győzelemre, vagy halálra.

Erős tábor lett a veszte,
erős tábor, és széthúzás.
Elmaradottakból új had kitelne,
így veszett vérbe az ország.

Vérlángban a hajnal ködje, bíbor fénnyel kel a Nap.
Seregeknek út-erődje, honra rontó áradat.
Az hadak színét találja vérbe fúlva pirkadat,
fuss, király, véled az országnak reménye, védd magad!

http://rockerek.hu/