Dantes - Hullócsillag


Idegenként hulltam én
E züllött, zord világra,
Utamon más nem kísért, 
Csak a szeretet és a fény.
Szemeimben büszkeség,
És őrült kalandra vágyva
Ami tiltott, pont azt szeretném.

Voltam már magamban, 
És voltam már mással,
De bárhol járok, megvéd engem
Majd a sejtelmes éj,
A sok emberi gonoszság
Nincsen rám hatással,
Téged nézve olvad bennem a jég.

Ó, sarki fény, gyere, gyógyíts meg engem!
Nézd, összetört a testem s a lelkem!
Szívemben égsz ezután, tudom jól.
Mást mit remélsz egy hullócsillagtól?

Idegenként sodródom,
A nagy folyam egyre csak árad,
Űzött vadként nincsen békém, 
Sorsom a menekvés.
Izzad bennem a félelem,
A sár az arcomra szárad,
A rémálmokból nehéz az ébredés.

Ó, sarki fény, gyere, gyógyíts meg engem!
Nézd, összetört a testem s a lelkem!
Szívemben égsz ezután, tudom jól.
Mást mit remélsz egy hullócsillagtól?

(szóló)

Ó, sarki fény, gyere, gyógyíts meg engem!
Nézd, összetört a testem s a lelkem!
Szívemben égsz ezután, tudom jól.
Mást mit remélsz egy hullócsillagtól?

Oh!

Ó, sarki fény, gyere, gyógyíts meg engem!
Nézd, összetört a testem s a lelkem!
Szívemben égsz ezután, tudom jól.
Mást mit remélsz egy hullócsillagtól?

http://rockerek.hu/