Dantes - Századszor szólít


Sötét az ég a felhők fölött, 
S az utcán véres a hó.
Az élet a kerekek közé lökött,
S csak feledni volna jó,
Hogy a világ romokban áll, 
Nincsen már reménysugár,
És ott a sok hazug szó,
Mely kábult fejekre vár.

Gyere és nézd, hogy szorítja szét
Szívünket a lánc,
S tapossa sok ballépés neszét 
Suttogó halotti tánc.
És akiknek nem gyúl ma fény,
De nemes láng ég szívük mélyén,
Kisimul a ránc a sorsuk kezén, 
Most a vég kezdetén.

Századszor szólít ma harcba a szívünk,
Századszor érezzük a lélek tüzét,
Századszor látjuk a városok romját,
Álmunk most így oszlik szét.

Vér és keserű íz van a szánkban,
S az se baj már, ha fáj.
Hiába küzdünk mind elszántan, 
Ügyünk vesztésre áll.
Itt a perc hát, mind erre várt, 
Ki más megoldást sosem talált,
S követve majd a hősök hadát,
Nem féljük a halált.

Századszor szólít ma harcba a szívünk,
Századszor érezzük a lélek tüzét,
Századszor látjuk a városok romját,
Álmunk most így oszlik szét.   (x2)
 
(szóló)

Tisztul az ég a felhők között,
S az utcán olvad a hó. 
Az élet a szemeink közé köpött, 
De nincs már félnivaló.
Ez a világ békére vár, 
Kell még egy reménysugár,
És a sok-sok hitvány szó majd
Mind a pokolra száll.

Századszor szólít ma harcba a szívünk,
Századszor érezzük a lélek tüzét,
Századszor látjuk a városok romját,
Álmunk most így oszlik szét.   (x3)

http://rockerek.hu/