DeÁk Bill Gyula - A felszarvazottak balladája


Nem voltam még húsz, midőn egy könnyű éjszakán,
Egy Fradi győzelem és öt konyak után
A lépcsőház aljában enyém lett a lány.
Reggel úgy éreztem, végre férfi lettem.
Mondtam az öcsémnek, milyen nagyot tettem.
Ünneplő ruhában a kocsmába siettem.
Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
a handlé, a szódás és a képkereskedő,
a házmester, a fia és a kéményseprő.

Pár hét múlva Margit látni akart ismét.
Nem nyúlhattam hozzá, becsukta a szemét,
Terhes maradt, mondta, kérjem meg a kezét.
Nemsokára eljött az esküvő napja.
Én álltam legelől, a hajam lenyalva,
Berúgtam jó hamar, csak legyek túl rajta.
Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
a handlé, a szódás és a képkereskedő,
a házmester, a fia és a kéményseprő.

Hozzájuk költöztünk a mosókonyhába.
Két helyen melóztam, kell a pénz lakásra,
Holnap itt a gyerek, nem jut idő másra.
Nem volt szabadságom soha a seregben.
Hittem az asszonynak, mint a vezércikkben,
De valahogy mégis megint apa lettem.
Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
a handlé, a szódás és a képkereskedő,
a házmester, a fia és a kéményseprő.

Eljött a február és fiam született.
Nyitva állt az ajtónk, bárki bejöhetett,
Leülhetett közénk, ihatott-ehetett.
Ülök a kocsmában. Hogy szállnak az évek!
Dolgozom, vedelek, örülök, hogy élek.
Megtűrnek zárásig. Hazamenni félek.
Hátha ott van a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
a handlé, a szódás és a képkereskedő,
a házmester, a fia és a kéményseprő.

http://rockerek.hu/