Vad vagyok, azt hiszem,
Magamon kívül nem érdekel már semmi,
Csak ami bennem él,
Azt csak én tudom, hogy mennyit ér.
Mint vaknak a fény, süketnek a zaj,
Nyomoréknak a lépcsőn ülő csaj,
Állatnak ember, embernek állat,
Fájdalmamnak nincsen határa.
Kiakadtam, és nem értem,
Hogy miért csak ennyit ér életem?
Ami nekem a zene, neked a káosz,
De hidd el, kurvára nem bánom!
Nem tudok más lenni, ha már így tettek ide,
Erre a nyomorult helyre,
Ahonnan már sehova sem érek el.
Nézz rám, ami itt bennem él, azt csak én tudom, hogy mennyit ér!
Nézz rám, ami itt bennem él, az szerinted is csak annyit?
Nézz rám, ami itt bennem él, azt csak én tudom, hogy mennyit ér!
Nézz rám, ami itt bennem él, az szerinted is csak annyit ér?
Vad vagyok, azt hiszem,
Magamon kívül nem érdekel már semmi,
Csak ami bennem él,
Az szerinted is csak annyit ér?
Mint vaknak a fény, süketnek a zaj,
Nyomoréknak a lépcsőn ülő csaj.
Állatnak ember, embernek állat,
Fájdalmamnak nincsen határa.
Nézz rám, ami itt bennem él, azt csak én tudom, hogy mennyit ér!
Nézz rám, ami itt bennem él, az szerinted is csak annyit?
Nézz rám, ami itt bennem él, az szerinted is csak annyit ér?
Nézz rám, ami itt bennem él, azt csak én tudom, hogy mennyit!
Nézz rám, ami itt bennem él, az szerinted is csak annyit ér?
Nézz rám, ami itt bennem él, azt csak én tudom, hogy mennyit!
Nézz rám, ami itt bennem él, azt csak én tudom, hogy mennyit ér!
Nézz rám, ami itt bennem él, az szerinted is csak annyit ér?
Nézz rám, ami itt bennem él, azt csak én tudom, hogy mennyit ér!
Nézz rám, ami itt bennem él, azt csak én tudom, hogy mennyit!
Nézz rám, nézz rám, nézz rám, nézz rám,
Nézz rám, nézz rám, csak én tudom, hogy mennyit ér! |
