Exodikon - A tagadás árnyékában


A tagadás árnyékában

 Megtestesült üresség,
Lelkem fagyott tűzben ég.
Beteljesült ellentmondás,
Létem maga a vég.

Szerencsétlen szándékosság,
Tovatűnő valótlan valóság.
A tagadás árnyékában talál rám
A keserédes magány.

Fájdalom – Világot uraló egyetlen hatalom.
Nem hagyom – Hogy üresség fakadjon arcomon.
Megtagadom – Eddigi életem határait.
Elfogadom – Hogy a változás örök vihara repít.

Fájdalom nélküli megtisztulásra vágyok,
Miközben a megfontoltság határútján járok.
Hatalmába kerít a bűvölet.
Önmagába fojt a csendes öngyűlölet.

Szerencsétlen szándékosság,
Tovatűnő valótlan valóság.
A tagadás árnyékában talál rám
A keserédes magány.

A létezés peremén ülve
Szemem csak egy üres élet tükre. 

Fájdalom – Világot uraló egyetlen hatalom.
Nem hagyom – Hogy üresség fakadjon arcomon.
Megtagadom – Eddigi életem határait.
Elfogadom – Hogy a változás örök vihara repít.

Remegő térdekkel indulok útnak
A változás ismeretlen mezejére.
Inkább fulladjak fájdalomba,
Mint a nihil szürke közömbösségébe.

A létezés peremén ülve
Szemem csak egy üres élet tükre.
Fájdalom nélküli megtisztulásra vágyok,
Miközben a megfontoltság határútján járok.

 Az üresség órája magába zár,
Jó érzés végre nem szenvedni.
De a valóság két keze visszaránt,
Nem engedi önmagam elfeledni.

http://rockerek.hu/