Ezüst Patak - 11 Vívódás Úgy jó, ahogy a fák lombjait, A szél fúvása táncra hív. Átadni magad mindannak, Amit a völgy hangjai suttognak. Hát szép, csak nem tudom miért, Jött a viharfelhő, sötét lett az ég. Fölébredt a szellő, s most felénk tart, Közben minden álmunk szétszakadt. „Bú életem, bánat napom, De bánatos helyen lakom. Bánat olyan, mint a jó szél, Merre járok mindenütt ér.” Félek, félek, mégis kérek. Nekem már minden mindegy… Félek, félek, félek, úgy maradnék… Úgy jó, ahogy a fák lombjait, A szél fúvása táncra hív. Átadni magad mindannak, Amit a völgy hangjai suttognak. http://rockerek.hu/