Fájdalmas üresség, a lelkem helyén
Nincs rá elég szó, hogy elmondjam én
Milyen szürke lett, az élet nélküled
Most minden percemben, a múltba révedek
Nincsen éjjelem, nincsen nappalom
Csak az örökös, kínzó fájdalom
Szemeim előtt, csak egy kép lebeg
Sötétből a fény felé, kitörni hogy lehet
Refrén:
Van olyan kincs, amit egyszer találsz meg
Ha elveszted, akkor az élettől válsz meg
A tested él, de a lelked az meghal
A kincsért élj, és a lelked él
A lelkem eladom, csak legyen kinek
Széthullott életem, nem kell senkinek
Újra kell kezdenem, mosta az életem
Minden perc, minden nap küzdelem énnekem
Vágyak és álmok közt, épphogy létezek
Magányom rabság lett, így nem élhetek
Utolsó erőmmel, mindent megteszek
Elérjem célomat, csak veled élhessek
Refrén |
