Funebre - Szunnyadás


Sivár élet az, amely soha
nem sebzi meg az embert
A karomnyomok ellepik
testem, lelkem

Már cél nélkül ébredek
és remény nélkül fekszem le
Öreg lelkem egyre vágyik:
végleges békére

Az élet csupa gyötrelem,
kín és lidércnyomás, amíg tart
Fagyba borulva, avar alatt
szunnyadok, boldogan…

http://rockerek.hu/