Gire - Éjmély Éjmély Százfelé gurult a napfény, árokba, kövekbe, mohába szét, víz viszi, víz viszi hozzád szunnyadás sárga jelét. Medveanyám, jön az éjjel, gomolygó ősködök álmom, csontomból feltör a fagymúlt, borítsd be parány világom. Bundád én menedékem, csöndverem árva magányban, gombafonál szövi szívem elhagyott mészcsigaházban. De menni kell, halni kell mégis, süllyedni sűrű avarba, sárba tör szénszínű törvény, titokszemű halalakba. http://rockerek.hu/