HÉtrÉt - régi közt a szépet


Régi közt a szépet

Oszlopos kő tövén
Százéves ember ül
Hallgatása csendbe szenderül
A kő sem beszél emberül

Lassan rág és lassan nyel
Így fogyaszt az élet el
S mi egykor sudár volt és délceg
- Sziklacsúcs, hófödte bércek -

Most puszta kő és rőt szakáll
Gondolatuk rég messze jár
S míg el nem mennek végleg
Keresik a régi közt a szépet

Hare Krisna hare
Hare Rama hare
Krisna Krisna hare
Rama Rama hare

Szunnyadó szép leány
Bölcsőbe készülődik már
Legyen itt egy ház, nője körül erdő
Bezengi a szó, a dal búfelejtő...

Hare Krisna hare
Hare Rama hare
Krisna Krisna hare
Rama Rama hare

Fúdd el, jó szél, fúdd el...

http://rockerek.hu/