Harloch - Artemisz erdején keresztül


Artemisz erdején keresztül
Szöveg: Joly


Sorsa űzi a fekete hegy felé
Sötét éjszaka borítja életet adó szívét
Artemisz nevét kiáltó torkát keserű fájdalom marja
Zöld szemeit véres könny mossa

  Menj, csak menj, fagyos erdőn keresztül
  Menj, csak menj, az út végén megenyhülsz
  De míg az utad az erdőn keresztül vezet
  Artemisz szelleme ragyogjon fejed felett!

Édes álom, mely fáradt teste kínját enyhíti
Mérges álom, mely szíve fájdalmát rejti
Elfelejtett harcos, kit megálmodott az ég
Felejthetetlen a név, mely szívében él

  Menj, csak menj, sötét erdőn keresztül
  Menj, csak menj, az út végén megenyhülsz
  De míg az utad az erdőn át vezet
  Artemisz szelleme ragyogjon fejed felett!

Fekete hegyen túl a világ, mely rá vár
Lángoló tűzet rejt hatalmas, véres máglyán
Ez az a tűz, mely bűnös lelkét fehérre mossa
Fáklyaként ég mélyen, mélyen lent a pokolban

  Menj, csak menj, felperzselt erdőn keresztül
  Menj, csak menj, az út végén megenyhülsz
  De mikor majd utad a lángoló tűzön át vezet
  Artemisz szelleme ragyogjon fejed felett!

Elfelejtett harcos, kit megálmodott az ég
Felejthetetlen a név, mely örökké szívében él

http://rockerek.hu/