Úgy kiborultam SZOLNOKON,
Mert nem találtalak otthon,
Hiába vártalak a restiben,
Nem voltál fenn a vonaton,
Utolsó pénzemen hívtalak,
Hidegen hörög a telefon.
Lementem az iszapos folyóhoz,
Hogy elsírassalak végleg,
Mellém ült egy törtszívű férfi,
Három évig volt a férjed,
Őt is eldobtad egyszer,
Pedig mindent, mindent megtett érted.
Én még nem ütöttem meg embert,
Három banknak is tartozom,
Sohasem láttam a tengert.
Mindennap estig dolgozom,
De nem mondok le a reményről,
Hisz' egyebem sincs, jól tudom.
Reggel hatkor csörögtem újra,
A rögzítő vette fel,
Neki nyöszörögtem rekedten,
Nincs több pénzem, hát mennem kell,
Elmegyek, CEGLÉDEN várok rád,
Szeretlek és nem adom fel.
ESTÉNKÉNT VÁRLAK A PERONON,
A HETES SZEMÉLLYEL GYERE HOZZÁM! |
