Holtidő - Mindent bele Az idő az csak egy hülye kannibál Állatot, növényt, embert zabál Egy hosszú étlap, sok féle étel És ez alól senki nem lesz kivétel Mindenki majd sorra kerül előbb vagy utóbb Nem nézi milyen a házad, milyen az autód Amit meg tud fogni azt mind megeszi A fejek felett eljár, de nem kérdezi Hogy kinek van ínyére az eféle dolog Ha érdekelt vagy benne akkor a szíved még dobog És ez jó, hát riadó A teremtés termés és amolyan félig büntetés Az úr játékában időre szabott küldetés A világ kellős közepén Olyan fajnak pont, mint te meg én Akiknek tét az élete A kérdés, hogy mihez kezd vele Hát mindent bele Addig amíg le nem peregnek a homok szemek Minden percben őrangyalok őrizzenek Mozduljanak a lábak meg a kezek És az érzések sose fékezzenek Vegyen elő vigyen előre az erő Hogy minél kevesebb alany legyen szenvedő Ez jó, hát riadó! A teremtés termés és amolyan félig büntetés Az úr játékában időre szabott küldetés A világ kellős közepén Olyan fajnak pont, mint te meg én Akiknek tét az élete A kérdés, hogy mihez kezd vele Hát mindent bele Ott van mindig velünk és egészen közel Nem látható nem érezhető mégis körül ölel Tudom, hogy a múlása egy jókora teher Mert ő az, aki magzatból öreget nevel A világ belsején a kellős közepén Egy olyan fajt, aki olyan, mint te meg én Akinek nem más a tétje, mint az élete A kérdés hogy mihez kezd vele Mindent bele A teremtés termés és amolyan félig büntetés Az úr játékában időre szabott küldetés A világ kellős közepén Olyan fajnak pont, mint te meg én Akiknek tét az élete A kérdés, hogy mihez kezd vele Hát mindent bele http://rockerek.hu/