Invader - Régi mesék


Nap múlik nap után, az élet lepereg oly némán, 
az idő vásznán. 
Csendben zörög a mókuskerék, benne sok elfeledett képzelgés, 
és érzelgés, 
Reménnyel telve ébredsz fel, minden újabb célod nem több, 
mint egy újabb ősz hajszál. 
És ha fel is eszmélsz időben, mire a kandallóban kihuny a tűz, újra egyedül vagy már. 

Nem akarok zavarni, bocs ha e gondolat a szavadba vág, 
Ideje hogy újra láss, mert így szép a világ 
Jól tennéd ha sokkal többre vágynál 
A kezemet nyújtom feléd, mikor új értelmet nyernek a régi mesék. 

Amikor nem találod magad, hisz oly sok minden kínoz még, elvesztél. 
Emlékeidből fonj létrát és kapaszkodj fel a felhőkön át a napfény felé! 

Vad szavak között élj, kell saját vélemény, 
Az akarat bátorit mikor hiú a remény, 
A lelked eladnád még egy percért 
A kezemet nyújtom feléd, mikor új értelmet nyernek a régi mesék. 


Hittél csodákban, álnok nagy szavakban, 
de az élet egy rohadt kártyavár 
Üvölts vagy nevessél, gyűlölj, vagy szeressél. 
De bárhol is vagy, éljél őszintén.

http://rockerek.hu/