Kárpátia - A világtól elzárva A világtól elzárva , égi tisztaságba, Hegyektől ölelve, a remény sugára. Született asszonytól , született embertől, Lelke hófehére , az egy igaz Istentől. Míg künn a fenyveseket , tépi a vad Nemere, Bent pattogó tűznek , símogat melege. Hol apáról fiúra , száll a titkok titka, Kárpátok őrzője , imígyen tanítja. Ha mész hegygerincen , ha mész patakvölgyben, Lábad alatt az út , könnyű sosem legyen. Menj sűrű erdőkön , menj a hómezőkön , Hagyod ott nyomod minden drága magyar rögön. Hallasz majd beszédet , hangosat , csendeset, Keserűt kárognak, az igazság édesebb. Édesebb a nyelvnek , az őszinte szó íze, Varjúk károgása , ne zavarjon össze. Kutass a végtelenben , a sorsod két kezedben, Nyisd ki , olvasd bátran , ott rejlik benne minden. Ott rejlik boldogságod , ott rejlik minden álmod, Tövisek közt nyíló , szép mártír halálod. http://rockerek.hu/