Kárpátia - Felvidéki táj


Ködbe burkolózott a felvidéki táj,

Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.

Útmenti fenyőket megsimogatom,

Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.

 

Ködbe búrkolózott a Felvidéki táj,

Sárga napraforgó csonka szára áll.

Elvágták tövétől virágát, termését.

Sorsában hordozza a Magyar szenvedését.

 

És csak nézem a felleget,

Nézem azt a hegyet,

Amit Trianonból senki nem nézhetett!

Megkérdem a napot, megkérdem én tőle,

Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!

 

Ködbe búrkolózott a Felvidéki táj,

Pozsonytól Kassáig szebb időre vár.

Piros az ég alja, lágyan hívogat,

Zöldül a vetés már a fehér hó alatt.

 

És csak nézem a felleget,

Nézem azt a hegyet,

Amit Trianonból senki nem nézhetett!

Megkérdem a napot, megkérdem én tőle,

Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!

 

Ködbe burkolózott a felvidéki táj,

Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.

Útmenti fenyőket megsimogatom,

Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.

 

És csak nézem a felleget,

Nézem azt a hegyet,

Amit Trianonból senki nem nézhetett!

Megkérdem a napot, megkérdem én tőle,

Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!

http://rockerek.hu/